Lehet-e olyan, hogy valaki alkalmatlan a szavazásra?

Ki lehet zárni bizonyos csoportokat a  a választás lehetőségéből? Milyen bevett indokokkal vitatják valaki választóképességét? Miért vonják meg a választójogot a 18 év alattiak, illetve egyes gondnokság alatt élők esetében?  Ehhez hasonló kérdésekkel foglalkoztak meghívott vendégeink a második, Megafon estünkön.

Amikor egy nagykorú állampolgárt gondnokság alá helyeznek, akkor a gyermekekhez hasonlóan nem hozhatnak döntéseket, illetve nem is adhatják hozzájárulásukat döntésekhez, például nem rendelkezhetnek ingatlanuk felett, akár nem is házasodhatnak, és választójogukat sem gyakorolhatják. Ez ugyan nem mindenkire igaz, de a gondnokság alatt állók jelentős részére érvényes. Ez különösen azért problémás, mert ezekben az esetekben nem nyilvánvaló, hogy milyen szempontrendszer mentén határozzák meg a képességi kompetenciák meglétének határát. „Nem tudjuk egymás felé objektíven igazolni az alkalmasságra vonatkozó elképzeléseket” – hangsúlyozta Mráz Attila, a TASZ Választási Jogi Programjának vezetője. Az alkalmassági vizsgálatok során olyan kérdésekkel szembesülnek a gondnokság alatt élők, amelyre a választójoguk birtokában lévő állampolgárok nagy része nem tudna választ adni (pl. az Alaptörvény negyedik módosításának tartalmával). Fogyatékossággal élő emberek esetében ez a jogkorlátozás nem igazolható.

A beszélgetésben Sipos Ferenc is részt vett, akit 2010-ben, 19 éves korában helyeztek gondnokság alá. Választójoga így – saját szavait idézve – kárba veszett, hiszen ugyan senki sem gyakorolta helyette, Ferenc semmilyen értelemben nem tudott élni vele. Másodfokon a TASZ-hoz fordult, akik sikeresen képviselték őt a bíróságon. A gyermekek, illetve fiatalkorúak esetében szintén képlékeny, hogy miért épp 18 éves koruktól van szavazati joguk. Németh Barbara, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi programvezetője Ausztria példáját hozta fel: ott 2007-ben 16 éves korra szállították le az általános választójogot, ezt megelőzően azonban három éven keresztül konzultáltak a gyerekekkel a kérdésről, lehetővé téve, hogy ne önkényes, kizárólag felülről meghozott döntés szülessen.

Itthon azonban a gyerekek sok esetben semmilyen felkészítést nem kapnak állampolgári jogaik gyakorlására. Gál Tamás, a Kürt Alapítványi Gimnázium tanára kiemelte, hogy a Nemzeti Alaptanterv szinte percre pontosan szabályozza a diákok életét, így igen kevés alkalommal állnak döntési helyzet előtt. Sipos Botond, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi követe szerint a passzív tanulási rendszer nem járul hozzá a véleményalkotás fejlődéséhez, és „ha valaki nincs tisztában alapvető állampolgári ismeretekkel, akkor 18 évesen sem képes a választójog megfontolt gyakorlására”.

Mráz Attila szerint emberi jogi értelemben a tankötelezettséget csak az indokolhatja, hogy a közoktatásban eltöltött évek alatt felkészítik a gyerekeket az állampolgári döntéshozatalra és az önrendelkezésre.   Azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy vajon miért nem egyezik a tankötelezettség korhatára, illetve a választókorra jogosultság. Kapelner Zsolt filozófus, a CEU doktorandusza hozzátette, hogy a felkészítési periódus feltételezésétől nem nagy lépés azt a következtetést meghozni, hogy az államnak kötelessége, hogy képessé tegye polgárait arra, hogy éljen szavazati jogával, ahelyett, hogy akadályokat, illetve feltételeket támasztana feléjük.

Hajdu Laura, TASZ önkéntes