Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Eleinte még felhúztad magad egy-egy szabálytalan sávváltáson, de mostanra már megszoktad az állandó dudálást is, és már az állami rádióból szóló propaganda sem hoz ki különösebben a sodrodból. Újabban azonban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.
Először az új cipődre gyanakszol, ezért a vezetéshez továbbra is a régi, már elhasznált cipődet használod. Ez azonban nem változtat a helyzeten, a fájdalom nem szűnik meg. A következő tipped, hogy öreg autód egyre keményebb kuplungja lehet a hibás, bedagadt rüsztöd miatt arra következtetsz, hogy ínhüvelygyulladásod lehet.
Mivel az autó kuplungjának cseréje nem fér be a havi büdzsédbe, ezért úgy döntesz, hogy inkább orvoshoz fordulsz, ha már az autószervizekkel ellentétben az egészségügy legalább ingyenes, abban bízva, hogy egyszerű kezelés után enyhülhet, majd talán el is tűnhet a napjaidat megkeserítő fájdalom.
Kata egy szombati napon ment el a Szent Imre kórház sürgősségi osztályára, ahol az orvosok szteroidinjekcióval kezelték. Az injekció egyáltalán nem hatott, sőt a helyén a fájdalom csak nőtt és nőtt, szerdára Kata láza is felment 39 fokra. Háziorvosa ezután a sebészetre küldte, ahol viszont csak legyintettek a problémájára. Mivel szerintük nem volt tályog a szúrás helyén, ezért sebészeti beavatkozást sem tartottak szükségesnek, a betegnek azt javasolták, hogy borogassa és jegelje a lábát, feküdjön pár napot, amíg a fájdalom elmúlik.
Egy héttel az injekció után Kata már annyira rosszul érezte magát, hogy sem enni, sem inni nem tudott. Aggódó rokonai újra a kórházba vitték, itt a vérképe már gyulladás jeleit mutatta. A piros kiütések a hasán és a combján, a nehézlégzés és az oxigénhiány miatt elkékült száj mind arra utaltak, hogy Katának komoly baja lehet. Rögtön az intenzív osztályra került, állpota hétfő reggelre orvosai szerint életveszélyessé vált: teljesen összeomlott a keringése, leállt a veséje és lélegeztetni is kellett.
Kiderült, hogy Kata állapota egy kórházi fertőzés miatt fordult válságosra, amit annak köszönhetett, hogy az ügyeletes orvos nem tisztította le megfelelően a bőrét a szteroidinjekció beadása előtt.
Kata teljes felépülése egy hónapba telt. Miután kikerült az intenzívről, megröntgenezték korábban fájó lábát. Kiderült, hogy bal lábán volt két törött ujja, de az azóta eltelt időben a csont már szépen összehegedt. Ha ezt a röntgent hamarabb elvégzik, nem veszélyeztették volna az életét feleslegesen. Azóta Kata újra ott ül a reggeli csúcsban, kemény kuplunggal, meg az állami rádió propaganda híreivel, de legalább fájdalom nélkül.
Ezek a történetek olvasói panaszként érkeztek hozzánk a kórházi fertőzések ellen indított kampányunkban. Ma Magyarországon minden egészségügyi intézményben jelen vannak a kórházi fertőzések. Ez a világon mindenhol probléma, de itthon odáig sem vagyunk képesek eljutni, hogy az állam végre elárulja, hány fertőzés történik kórházanként. Ebben a kampányban nem azt akarjuk elérni, hogy csökkenjen a magyar egészségügybe vetett bizalom, és nagyra becsüljük az egészségügyi dolgozókat, akik gyakran minden tőlük telhetőt megtesznek a hozzájuk kerülő betegek gyógyulásáért. Azt szeretnénk elérni, hogy végre tegyen valódi lépéseket az állam a kórházi fertőzések leküzdésére. Első lépésként készítsen nyilvános cselekvési tervet és hozza nyilvánosságra a fertőzések adatait.
Asbóth Márton
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.