25 kilométert gyalogolni a legközelebbi ügyeletre - 1.rész

Köztudott, hogy Magyarországon hatalmas különbségek vannak az egészségügyi mutatókban aszerint, hogy ki hol lakik. Míg például Budapest második kerületében a születéskor várható élettartam megegyezik Ausztriáéval, addig Borsodban a férfiak várható élettartama a kambodzsai és az azerbajdzsáni férfiakéval azonos. Egy rózsadombi nő átlagosan 13 évvel él tovább, mint egy borsodi férfi. Ha pedig csak a férfiakat nézzük, akkor több mint 7 évvel él tovább valaki, ha a második kerületbe születik, mintha Borsodba. Blogsorozatunk első részében ezen aránytalanságok okainak jártunk utána.

Több tényező függvénye, hogy egy adott terület lakossága milyen egészségügyi állapotban van, illetve hogy ezt számszerűsítve mennyi a születéskor várható élettartam:

1. egyrészt természetesen múlik azon, hogy milyen életkörülmények között élnek és
2. milyen életmódot folytatnak;
3. múlik azon is, hogy mennyire könnyen tudnak hozzáférni az egészségügyi szolgáltatásokhoz;
4. végül az sem elhanyagolható, hogy milyen a kapott szolgáltatások színvonal

Ezek a szempontok közösen, egymásra hatva befolyásolják egy-egy terület vagy társadalmi csoport egészségügyi mutatóit.

Mindenki jusson hozzá a megfelelő színvonalú ellátáshoz!

Egy adott terület lakosságának életkörülményei függetlenek az egészségügyi ellátórendszertől. Az életkörülmények javulásához általános életszínvonal-emelkedésre lenne szükség. A második tényező – az életmód megváltoztatása – sem elsősorban az egészségügy hatásköre. Az életmód megfelelő és korai egészségneveléssel alakítható leginkább, és ez meghatározóan nem az egészségügy, hanem elsősorban a közoktatás dolga. Az viszont az elégségesen működő egészségügy alapvető feladata, hogy lakóhelytől, társadalmi státusztól és etnikumtól függetlenül megfelelő egészségügyi ellátást kapjon mindenki. Sajnos ebből a szempontból nem teljesít valami fényesen Magyarország. Az amúgy is rossz életkörülmények között élők az egészségügyi szolgáltatásokhoz is nehezebben jutnak hozzá és sokszor a kapott szolgáltatás színvonala is rosszabb. Ezek után nem meglepő, hogy a negatívumok halmozódása drasztikusan mutatkozik meg az egészségügyi mutatókban.

Hozzáférési nehézségek – betöltetlen praxisok

Rendkívül fontos lenne, hogy ha már nagy szegénységben, rossz körülmények között él valaki, akkor legalább ne legyen különösen megnehezítve a dolga, ha igénybe szeretné venni az egészségügyi szolgáltatásokat. Akinek a háziorvoshoz több tíz kilométert kell utaznia és buszjegyre sem biztos, hogy van pénze – ha pedig nincs, akkor gyalogolnia kell –, az nagy valószínűséggel nem jut el az orvoshoz olyan gyakran, ahogy arra szükség lenne. Ha nem jut el a háziorvoshoz, nem történik meg a rendszeres szűrés, nem kapja meg a szükséges beutalót és gyógyszerreceptet sem.

A mélyszegénységben élők rossz egészségügyi mutatói és alacsony születéskor várható élettartama minden bizonnyal az ellátatlanság következményei is. A körükben felülreprezentált roma lakosságról kutatások állapították meg, hogy kevésbé veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, mint az országos átlag. Ugyanez elmondható etnikumtól függetlenül a mélyszegénységben élőkre általában is. Nyilvánvalóan több ok is szerepet játszik abban, hogy a legelesettebbek jóval kisebb mértékben veszik igénybe az ellátórendszert, de az biztos, hogy a megnehezített hozzáférés nem segíti a mélyszegénységben élőket abban, hogy rendszeresen eljárjanak az orvoshoz. Magyarországon a legfrissebb adatok szerint 253 tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van, ezek megoszlása területileg egyenlőtlen. Borsodban 35, Csongrádban 4 körzetből hiányzik tartósan a háziorvos. Sokatmondó, hogy a KSH népszámlálási adatait alapul véve a romák által leginkább lakott hat megyében (Borsodban, Szabolcsban, Nógrádban, Hevesben, Somogyban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében) több mint háromszor annyi tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van (110 körzet), mint a hat legkevesebb roma lakost számláló megyében (Vasban, Győrben, Veszprémben, Pest, Fejér és Csongrád megyében – itt csak 35 körzet betöltetlen). A Dunántúlon, ahol az országos átlagnál kevesebb körzetből hiányzik a háziorvos, a romák által leginkább lakott megyékben van a legtöbb betöltetlen praxis. 

A színskála a roma lakosok arányát, a szám a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisokat jelöli

Nehéz, persze, megmondani, hogy a megyei adatok mit takarnak, hiszen azok a megyék, ahol nagy a betöltetlen praxisok száma, egyúttal gazdaságilag kevésbé fejlett területek. Érdekes lenne a betöltetlen praxisokat egyenként megvizsgálni abból a szempontból, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a leginkább hozzájárulnak az orvoshiányhoz. A Budapesttől, illetve más nagyvárostól való távolság minden bizonnyal erősen befolyásoló, de feltételezésünk szerint a hálapénzfizetési képesség és az etnikai összetétel is szerepet játszik.

A blogsorozat második részében arról írunk, hogy az egészségügyi dolgozók attitűdje a mélyszegénységben élő, illetve a roma páciensekkel szemben hogyan befolyásolhatja e csoportok egészségügyhöz való viszonyát.

Fernezelyi Bori

TASZ Betegjogi program munkatársa