Képzeld csak el.
Egy nap kicsúszik a lábad alól a talaj. Elhagy a párod, kirúgnak a munkahelyedről, és megindulsz a lejtőn.
Inni kezdesz, és elhanyagolod magad. Pár nappal később másnaposan ébredsz az utcakövön.
Két lehetőség közül választhatsz.
Kihívják a mentőt, és bevisznek a János kórházba, ahol gyógyszeres kezelést kapsz a zárt osztályon, majd gondnokság alá helyeznek.
Vagy minden hivatalos ügyintézés nélkül odaül melléd valaki a kőre, és azt mondja: „Szia, nekem az a dolgom, hogy segítsek neked. Nem fogom megmondani, mire van szükséged, és nem fogok prédikálni sem, hogy hagyd abba az ivást. És nem megyünk hivatalba sem. Csak figyelek rád, és segítek abban, amit kérsz tőlem.
Melyiket választanád?
A svéd pszichiátriai reform
Az 1990-es évek közepére tömegesen zártak be krónikus pszichiátriai osztályokat. De rengeteg ember került vissza a közösségbe magányosan, magára hagyva.
Nekik alig volt kapcsolatuk másokkal. Ügyeik intézésével, mindennapi életük ügyes-bajos dolgaival, problémáival nem volt kihez fordulniuk.
A régi szolgáltatások nem segítettek.
Mert nem pszichiátriai vagy pszichológiai szaktanácsadásra vagy a gyógyszerekre volt szükség. Hétköznapi segítség kellett ezernyi ügy és probléma kezelésében.
A „személyes szószóló” (svéd eredetiben „personal ombud”, azaz: személyes ombudsman) erre az igényre ad választ.
Ez a szolgáltatás több, mint egyszerű kísérés vagy asszisztencia. Nem egészségügyi jellegű, hiszen a személyes szószólók nem egészségügyi dolgozók. Sőt, semmiféle kapcsolódásuk nem is lehet a pszichiátriai ellátórendszerhez.
A „személyes szószóló” modell 10 alapelve
1. Nincsenek a szokásos keretek
A szolgáltatás alapelvei újak, és nem kategorizálhatók a hagyományos ellátórendszer keretei között. A kliens kizárólagos igénye az első. A személyes szószólónak csak és kizárólag azt kell tennie, amit a kliense kér tőle.
Tehát nem a szolgáltatásnyújtó szervezet utasításait, hanem a kliense igényeit követi, az ő kéréseit teljesíti. A szószóló mindig és bármilyen helyzetben a kliens oldalán áll ezen helyzetekben és azt teszi, amit a kliens kér tőle.
2. Nincs sürgetés
A legtöbb idő a bizalom megteremtésével telik el. Hetekbe telhet, mire a kliens elmondja, miben kér segítséget.
A szószólók éppen ezért hosszú távra köteleződnek el kliensük mellett, akár több évre is. Kivételes és kerülendő, hogy egy kliens egy szószólótól egy másikhoz kerüljön.
3. Nincs sorban állás
Kliensek megtalálása. Mivel sok beteg bizalmatlan vagy tartózkodó idegenekkel, és főleg az állami rendszerrel szemben, ezért a szószólók maguk kutatják fel a lehetséges klienseket.
Ez történhet meglévő klienseken, önsegítő csoportokon vagy más formális/informális szerveződéseken keresztül. De lehetséges utcán, parkokban, kávézókban, ahol esetleg láthatóan bajban lévő emberek vannak. Esetenként szórólapok is kikerülhetnek közterekre.
4. Nincs adminisztráció
Nincs hivatalos ügyintézés, nincsenek űrlapok. Nem kell személyazonosságot megadni. Ennek oka ismét a bizalmatlanság.
Sokan inkább választják a segítségkérés elmulasztását, mert félnek. A megállapodás ezért úgy jön létre, hogy a szószóló először elmagyarázta, hogy hogyan működik a szolgáltatás.
Ezután megkérdezi a klienst: „Szeretné, hogy a szószólója legyek?” Ha a válasz igen, akkor létrejön a megállapodás
5. Nincsenek űrlapok
Írásos, részletesebb megállapodás is lehetséges. Ez is kerüli a szociális vagy egészségügyi rendszerre érvényes szabályokat.
Ekkor a kliens és a szószóló írásban rögzíti azokat a szabályokat, amelyeket be kell tartani. Például a megállapodás időtartamát. Ez a megállapodás nem kerül az szolgáltató szervezethez, hanem a klienssel marad.
Amikor kapcsolatuk véget ér, ezt a megállapodást közösen megsemmisítik, pl. elégetik. Tapasztalatok szerint a kliensek védett identitása segítette, hogy bízzanak a szószólóban.
6. Sem tömeg
Egy szószólónak maximum 10-12 kliense lehet. Tapasztalatok szerint több kliens nem is vállalható.
7. Sem iroda
A szószólóknak nincs irodájuk, hivatali helyiségük. A kliens által kívánt helyen találkoznak, például a kliens lakásában, kávézóban, kocsmában, parkban, köztéren.
Ennek az alapelvnek az a célja, hogy kerülje a hivatali viszony kialakítását. A szószóló nem az íróasztal mögül és nem fehér köpenyben, hanem a kliense mellett és az ő kéréseinek megfelelően segít.
A szószólók semmiféle nevesített nyilvántartást nem vezetnek a kliensekről.
8. Sem munkaidő
A szószólóknak nincs hivatali munkaidejük, mert a kliensek problémái nem csak munkaidőben jelentkeznek. A segítségkérés érkezhet hétvégén vagy éjjel is. De egy szószóló legalább heti 40 órát dolgozik, igény szerinti beosztásban.
Ha ezt nem tudja kitölteni, akkor kliensek felkutatásával foglalkozik. A szószólóknak vállalniuk kell, hogy bármikor a kliensek rendelkezésére állnak, és a tapasztalatok szerint a kliensek nem élnek ezzel vissza.
9. Sem kényszer
A szószólónak megtagadhat olyan segítséget, ami a törvénybe vagy a saját világnézetébe ütközik. Ezt átbeszélik a klienssel, és közösen próbálnak megoldást találni.
Például más segítséget keres, vagy megpróbálja megérteni, hogy miért akarja a kliens azt, amit akar, és arra milyen más megoldások lehetségesek.
10. Sem egészségügyi végzettség
A szószólók változatos foglalkozási hátterűek, de NEM egészségügyi végzettségük van. Van köztük szociális segítő, tanár, jogász.
A szószólók felvétele szigorú, a kiválasztásban aktív szószólók és pszichiátriai diagnózissal élők vesznek részt. Az új szószóló nem megy át formális tréningen, képzésen, hanem „betanul”, illetve mentorálást kap a már dolgozó szószólóktól.
Megtérülő befektetés
A személyes szószóló rendszer felmérések szerint több pénzt spórol meg az államnak, mint amennyibe kerül. Kevesebb kényszergyógykezelés, kevesebb bírósági ügy, kevesebb rendőri vagy egyéb intézkedés.
Egy kliens támogatása egy ötéves időszak alatt kb. 80.000 EUR (25 millió forint) költségmegtakarítást jelentett a svéd államnak.
A kliens akarata az első
A személyes szószóló modell magja a kliens döntéseinek feltétel nélküli tisztelete. Ez akkor vált fontossá, amikor az ENSZ Egyezmény 12. cikkelye a 2000-es évek végén bevezette a támogatott döntéshozatalt mint a gondnoksági rendszer alternatíváját.
A támogatott döntéshozatali gyakorlatok közül ma a személyes szószóló rendszer a legismertebb. A 2010-es évek elején Svédországban összesen kb. 330 személyes szószóló dolgozott. 6000 embernek segítettek.
A modell bevezetését tervezik Portugáliában, Finnországban, Csehországban, Izraelben.
Nézd meg ezt a filmet, és tudj meg többet a személyes szószólókról.
Petri Gábor
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.