Mint ismeretes, Kósa Lajos többek között a következő mondattal védte az MNB-ről szóló törvény védhetetlen módosítását:
„Azt gondoljuk, hogy az MNB által alapított alapítványok egy olyan speciális alapítványok, amelyek függetlenül attól, hogy nem teljesítik a közhasznúságra vonatkozó feltételrendszert, a törvény erejénél fogva - ex lege - közhasznú alapítványok.”
És valóban, a törvény úgy rendelkezik, hogy az alapítvány által kezelt adatok az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény közhasznú szervezetekre vonatkozó rendelkezései szerint ismerhető meg. Azonban mindjárt tesz pár kivételt, érdekes módon, ezek azok a kivételek, amelyek a közhasznú magánalapítványokat igazán átláthatóvá teszik. Vagyis az MNB alapítványai még annyira sem működnek nyilvánosan, mint a közhasznú magánalapítványok:
Nem kell alkalmazni a civiltörvény 29. § (4) bekezdését, amely szerint „a kettős könyvvitelt vezető közhasznú szervezet kiegészítő mellékletében be kell mutatni a támogatási program keretében végleges jelleggel felhasznált összegeket támogatásonként. Támogatási program alatt a központi, az önkormányzati, illetve nemzetközi forrásból, illetve más gazdálkodótól kapott, a tevékenység fenntartását, fejlesztését célzó támogatást, adományt kell érteni. Külön kell megadni a kiegészítő mellékletben a támogatási program keretében kapott visszatérítendő (kötelezettségként kimutatott) támogatásra vonatkozó, előbbiekben részletezett adatokat.”
Értsd: egy MNB-alapítványnak nem kell nyilvánosan elszámolni a központi költségvetésből származó, az önkormányzati, nemzetközi forrásból kapott pénzekkel, míg egy közhasznú magánalapítványnak igen.
Nem kel alkalmazni a civiltörvény 37. §-át, amely szerint a kuratórium ülései nyilvánosak. Ugyanezen szakasz alkalmazásának kizárása következtében nem kell az MNB alapítványok alapító okiratában rendelkezni a kuratórium ülésezése gyakoriságáról - amely évi egy alkalomnál kevesebb nem lehet -, az ülések összehívásának rendjéről, a napirend közlésének módjáról, az ülések nyilvánosságáról, határozatképességére és a határozathozatal módjáról, az alapítvány vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségéről, az alapítvány működését és gazdálkodását ellenőrző felügyelő szerv hatásköréről és működéséről, valamint az alapítvány éves beszámolója jóváhagyásának módjáról sem. Nem kell szabályozni az olyan nyilvántartás vezetését, amelyből az alapítvány szervei döntésének tartalma, időpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzők számaránya (ha lehetséges, személye) megállapítható. Nem kell szabályokat alkotni a döntéseknek az érintettekkel való közlési, illetve nyilvánosságra hozatali módjáról, az alapítvány közhasznú szervezet működésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való betekintés rendjéről, és az alapítvány működésének, szolgáltatása igénybevétele módjának, beszámolói közlésének nyilvánosságáról sem.
Értsd: az MNB alapítványainak semmiféle adatot nem kell nyilvánosságra hozni a kuratóriumi ülésekről, és az ott hozott döntésekről, az irataiba nem lehet betekinteni, míg egy közhasznú magánalapítvány esetében igen.
Tehát amíg az Ön által alapított közhasznú alapítvány kuratóriumának üléseire bárki – akár Matolcsy György is – beülhet, addig az Ön pénzén alapított MNB-alapítványok kuratóriumainak üléseire senki sem.
Szabó Máté Dániel
Az illusztráció forrása: http://compfight.com/ .
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.