Ami lehetetlen, az lehetetlen

Például lehetetlen érdemben fellebbezni, ha valakinek a pszichiátrián elrendelik a sürgősségi kötelező gyógykezelését. Nem azért lehetetlen, mert ilyenkor nincs helye fellebbezésnek, hanem azért, mert az eljárási szabályok szerint akár 27 napba telhet, mire valakinek a lakásába kipostázzák a fogvatartásáról szóló végzést, akit akkor talán még mindig fogvatartanak a pszichiátrián.

István esetében még ezt a majdnem egy hónapos időkeretet sem sikerült betartani. Őt 2015. február 24-én szállították be egy fővárosi kórház pszichiátriai osztályára. A beszállítás után, élve jogosítványával, a kezelőorvosa elrendelte sürgősségi gyógykezelését.

Sürgősségi gyógykezelésre az egészségügyi törvény (199. §) szerint akkor van szükség, ha valaki közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és a veszély csak azonnali, zárt körülmények között biztosítható pszichiátriai gyógykezeléssel hárítható el. A zárt osztályos pszichiátriai kezelés elrendelése szabadságkorlátozás, fogvatartás, ezért nagyon szigorú szabályok vonatkoznak rá. A beszállítást követő 24 órán belül a kezelőorvosnak értesítenie kell a bíróságot, ezt követően a bírónak 72 órán belül meg kell látogatnia a beteget a kórházban, és el kell döntenie, hogy indokolt-e a fogvatartása. A határozatnak ebben a 72 órában meg is kell születnie. Ennek az az értelme, hogy nagyon gyorsan lehessen dönteni arról, hogy a gyógykezeltet elengedhetik-e, és ha úgy döntenek, hogy nem engedik el, akkor a döntés ellen a legrövidebb határidőn belül lehessen fellebbezni.

Esetünkben a kórház a bíróságot 2015. február 27-én értesítette a felvételről és a sürgősségi gyógykezelés elrendeléséről. A bíróság az eljárás során megállapította, hogy a beteg a beszállítást megelőzően közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsított, és úgy találta, hogy a közvetlen veszélyeztető állapot továbbra is fennáll. Ennek alapján a bíróság a sürgősségi intézeti gyógykezelést indokoltnak ítélte. A bíróság végzését 2015. február 27-én hozta meg és foglalta írásba, és ebben 30 napra (tehát március 27. napjáig) elrendelte a sürgősségi gyógyekezelést. 

A bírósági végzést szóban kihirdették az erősen begyógyszerezett betegnek, aki nem is emlékezett az érdemi indokolásra, leírni azonban nem sikerült még 35 napig. Érdemi irat nélkül a TASZ ügyvédje  nem tudta beadni a fellebbezést az érintett beteg nevében. A határozat végül 2015. április 3-án érkezett meg a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. Vagyis 35 nappal a döntést követően és egy bő héttel azután, hogy lejárt a korlátozó rendelkezés (letelt a 30 nap). További pikantéria, hogy a gyógykezeléssel érintett jellemzően a kórházban van, míg az iratot otthoni címére és a kórháznak kézbesítik. Ugyanakkor a kórház jellemzően úgy kezeli a végzést, mint a “saját” dokumentumát, amely szükséges a kezeléshez, és azt nem adják oda a betegnek. 

Az egészségügyi törvény 201. § (8) bekezdése szerint “[a]z eljárás során hozott határozat ellen a közléstől számított 8 napon belül lehet fellebbezni.” A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 219. §. (1) bekezdése e) pontja szerint kézbesítés útján kell közölni “az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész, illetőleg a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet az eljárást megindította.” Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint “[a] határozatot (…) annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül kell írásba foglalni és az írásba foglalást követő nyolc napon belül kézbesíteni kell. Vagyis 1 nap a bíróság értesítéséig + 3 nap a bírói szemle elvégzéséig + 15 nap a határozat írásba foglalásáig + 8 nap a kézbesítésig = 27 nap.  

Ennyi ideje van tehát a bíróságnak arra, hogy döntéséről értesítse a fogvatartottat. Ez akkor is így van, ha a fogvatartást a bíróság jogszerűtlennek ítéli. Ez azt jelenti, hogy egy sürgősségi gyógykezelés alá vont személyt akár ennyi ideig is törvényesen fogva lehet tartani akkor is, ha a fogvatartásának nincs jogalapja.

István esetében az illetékes bíróság nem tudta tartani a rendelkezésére álló 27 napos határidőt. Időközben a fellebbezés István számára értelmetlenné vált, ugyanis két héttel beszállítása után orvosa hozzájárulásával távozhatott a kórházból. Ha a kórházban maradt volna, nem is kapja meg az értesítést, amelyet a bíróság a rendes eljárás szerint a lakására postázott ki.

A TASZ az eljárási szabályok megváltoztatása érdekében az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordult. Nyilvánvalóan egy olyan megoldás lenne elfogadható, hogy a határozat írásba foglalására és kézbesítésére egy rövid határidőt ír elő a jogalkotó, amely megakadályozza, hogy kiüresedjen a személyi szabadságot és önrendelkezést drasztikus módon korlátozó jogintézményhez kapcsolódó jogorvoslati lehetőség. 

Hüttl Tivadar és Verdes Tamás

 A kép forrása: http://compfight.com/