A Snowden-generáció jövője

Az NSA-botrány, azaz az amerikai titkosszolgálatok túlkapásainak leleplezése olyan hullámverést keltett, hogy a téma a népszerű médiát is elérte. John Oliver Last Week Tonight című műsorának néhány héttel ezelőtti adásában a fő téma az volt, hogyan élnek vissza a kormányok hatalmukkal, és figyelik meg részben a külföldieket, részben saját állampolgáraikat. A probléma nem új, rengeteg történelmi és jelenkori példa is ismert, meg sem lepődünk, és az állam természetéből fakadónak tekintjük, hogy ilyen akár tömeges méretekben is előfordulhat. 2013 nyara előtt csak a vállunkat vonogattuk, de akkor jött egy huszonéves srác, aki bejelentésével újra divatba hozta az adatvédelmet.

Olyannyira, hogy az ismert műsorvezető Moszkvába repült, hogy exkluzív interjút készíthessen a sráccal, aki természetesen nem más, mint Edward Snowden. Az interjú során elhangzott, hogy Snowden célja az volt, hogy a bejelentése hatására az emberek maguk dönthessenek arról, hogy milyen világban akarnak élni. Oliver ekkor szembesítette őt a new york-i járókelőkkel készített miniinterjúkkal, amelyek tanulsága, hogy

• a megkérdezetteknek gőzük nincs ki is az az Edward Snowden,
• nagyon zavarná őket, ha a kormány hozzáférne a meztelen fotóikhoz és
• azt gondolják, hogy jelenleg nem létezik ilyen program és a kormánynak nincs is joga ilyen program végrehajtására.

Ijesztő, hogy a megszólalóknak mennyire fogalmuk sincs a magánszférájukra leselkedő veszélyekről, akár az állami megfigyelésekre, akár a big data-ból hasznot húzó internetes szolgáltatásokat kínáló cégekre gondolunk. Jó hír viszont, hogy függetlenül az ismereteiktől, a nyilatkozók is világosan érzik, hogy az nem fér bele, hogy a kormány az ő farkukat (“dick pic”) nézegeti.

Komolyabb formában ugyan, de a showmanhez hasonlóan a legismertebb amerikai jogvédő szervetet, az American Civil Liberties Union (ACLU) is kíváncsi volt, hogy mit gondolnak az amerikaiak és más országok lakói Snowdenről és a magánszféra védelmének fontosságáról. Ezért a civil szervezet készíttetett egy 10 országra (Ausztrália, Egyesült Királyság, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Új-Zéland, Spanyolország, USA) kiterjedő közvéleménykutatást, amiben előkerült az örökzöld “hős vagy áruló” téma is.

A kutatás legfontosabb eredményei a következők:

• A 18 és 34 év közöttiek többsége hallott már Edward Snowdenről. A vizsgált országok között a közérdekű bejelentő ismertsége Németországban a legnagyobb.
• Az olyan 18 és 34 év közöttiek, akik hallottak már Edward Snowdenről, többségében pozitív véleménnyel vannak róla. Támogatottsága a kontinentális Európához tartozó országokban a legmagasabb.
• A Snowdenről alkotott személyes véleményétől függetlenül a 18 és 34 közötti korosztály minden országban úgy gondolja, hogy a Snowden-bejelentés hatására erősödni fog a magánszféra védelméhez való jog.
• A 18 és 34 év közöttiek közül csak kevesen gondolják, hogy Snowden cselekedete árt az adott ország nemzetbiztonságának vagy negatív hatással lesz a kormányzati megfigyelések átláthatóságára
• A 18 és 34 év közöttiek nem biztosak abban, hogy Snowdennek milyen hatása van a terrorizmus elleni globális küzdelemre, de nagyobb valószínűséggel gondolják, hogy segítette ezt a törekvést, mint hátráltatta.

A kutatásból levonható általános tanulság, hogy Edward Snowden és a mi reményünk a 18 és 34 év közötti korosztályban van. Ez a generáció és pláne a következők az interneten nőttek fel és nem kérnek abból, hogy kormányok kövessék online aktivitásukat vagy hívásaikat.

Ami a magánszférához való jog erősödését illeti, a globális kép egyelőre vegyes. A kormányok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megőrizzék és kiterjesszék megfigyelési képességeiket, miközben már egyes tech cégek is felismerték, hogy a közvélemény olyan megoldásokat követel, amelyekkel ki lehet bújni a tömeges adatgyűjtések alól. A globális elvárásokra válaszul az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2015 tavaszán létrehozott egy új különmegbízotti pozíciót a magánszféra védelmére.

Ami a közérdekű bejelentők és a magánszféra védelmét illeti, a magyar helyzet sem túl rózsás. Érdemi változások nem várhatók, mivel hiányzik az ehhez szükséges politikai akarat, a jogszabályi garanciák és az alapjogok védelmére hivatott intézményrendszer. A bejelentővédelem még elvi szinten sem elégséges, a gyakorlatban pedig egyáltalán nem érvényesül. A magánszféra és a személyes adatok védelme több sebből vérzik: a Terrorelhárítási Központ bírói engedély nélkül végezhet titkos megfigyeléseket, az adatmegőrzésről szóló törvény továbbra is hatályos és az információs önrendelkezési jog védelme egy olyan hatóság feladata és kötelessége (lenne), amelyik a kormányhoz lojális.

2015 júniusában az USA történelmi lehetőséget kap arra, hogy újra példát mutasson és demokratikus országként véget vessen (legalább) a saját állampolgárai feletti kémkedésnek, mivel hatályát veszti az ezt lehetővé tévő Patriot Act, amit a szeptember 11-i terrorcselekmények hívtak életre. Obama ugyan reformokat hirdetett az NSA botrány kirobbanása után, de mindeközben az ő elnökségéhez kötődik a közérdekű bejelentők legelszántabb üldözése. Snowden jelenleg is Moszkvában rostokol és az emberi jogi szervezetek, aktivisták és nemzetközi intézmények felhívása ellenére továbbra is bírósági eljárással és életfogytiglani börtönnel fenyegetik hazájában. Ahogy a jelenleg 18 és 34 év közöttiek a társadalomban egyre meghatározóbb szerepet töltenek majd be, és politikai elgondolásaik közpolitikává válnak, úgy bízhatunk az orwelli államberendezkedés bukásában.

Anthony Romero, az ACLU ügyvezető igazgatójának szavaival élve, “az amerikai kormány szégyenkezve fog visszatekinteni arra  a törekvésére, hogy elítélje Edward Snowdent közérdekű bejelentése miatt. Nincs kétségem afelől, hogy Snowden végül elnyeri méltó helyét az amerikai történelemben mint közérdekű bejelentő és hazafi”.

Hidvégi Fanny