Tovább a dublini úton? – avagy hol tart Magyarország a HIV/AIDS-elleni küzdelemben 2. rész

A Dublini Nyilatkozat az elmúlt 10 évben meghatározó dokumentuma volt az európai országok és az Európai Bizottság HIV/AIDS elleni küzdelmének. Egyik alapvetése a különböző szereplők - kormányzat, civil szervezetek és üzleti vállalkozások - partnersége volt. Magyarország aláírta a Nyilatkozatot, azonban az elmúlt 10 év dublini útja eléggé felemásra sikerült hazánk számára. Magyarország ugyan még mindig az alacsony fertőzöttségű országok közé tartozik, de a statisztikák megállíthatatlanul romlanak tovább (Epinfo HIV/AIDS jelentés 2014. legfrissebb). AIDS Világnapi háromrészes blog sorozatunkban annak jártunk utána, hogy Magyarország hogyan teljesítette a Nyilatkozatban elfogadott célokat. A mai részben a HIV-megelőzés terültén vállalt feladatokról és célkitűzésekről, valamint arról írunk, hogy Magyarország hogyan teljesített ezen a területen az elmúlt 10 évben.

Elsődleges cél a megelőzés

A Nyilatkozat külön fejezetet szentel a megelőzésnek. A sikeres prevenciós programok alappillére az oktatás és felvilágosítás. A kitűzött cél az volt, hogy már 2005-re a fiatalok (15-24 éves korosztály) legalább 90%-a megfelelő információval rendelkezzen a HIV-ről és ezáltal képes legyen csökkenteni a HIV-fertőzés kockázatát. Szintén célként tűzték ki az országok, hogy 2010-re a sérülékeny csoportokhoz tartozók legalább 80%-a számára elérhetőek legyenek a különböző prevenciós programok, külön kiemelve az injekciós droghasználók ártalomcsökkentő programokhoz való hozzáférésének a javítását.

Magyarországon mindig nehézkesen működtek a prevenciós programok. Néhány civil szervezet végzett és végez nagyon kevés pénzből sérülékeny csoportoknak célzott prevenció munkát. A többségi társadalom, évközben szinte semmit nem hall a HIV-ről. A közoktatásban ugyan létezik Egészségnevelés tantárgy, a fiatalok azonban nagyon keveset tudnak a HIV-ről és más szexuális úton terjedő fertőzésekről. 

Az ártalomcsökkentő programok soha nem érték el a kívánt lefedettséget, azonban az elmúlt években megváltozott drogfogyasztói szokásoknak köszönhetően – növekedett injektálás szám – a tű- és fecskendő csereprogramok egyre kevesebb klienst tudnak ellátni megfelelő számú tűvel. Hasonlóan rossz a helyzet a helyettesítő terápiák esetén is. Eddig szinte csupán a szerencsén múlott, hogy nem tört ki HIV-járvány a droghasználók között. Az elmúlt években a tűcsereprogramok folyamatos politikai indíttatású támadásoknak voltak az elszenvedői, ami miatt végül az egyik legnagyobb, civilek által működtetett program beszüntette tevékenységét Budapest egyik leginkább érintett kerületében, Józsefvárosban. A megváltozott drogfogyasztási szokások és a tűcsereprogramok ellehetetlenítésének együttese tökéletes melegágya egy HIV járvány kitörésének.

Az ártalomcsökkentő programok célja, hogy az injektáló droghasználók droghasználata minél kevesebb problémával és ártalommal járjon. Alapvető célkitűzés a drogok használatához való steril eszközök (tű és fecskendőcsere programok) biztosítása a vér útján átadható fertőzések (HIV, hepatitis B és C vírus) megelőzéséhez. Emellett fontos szerepet kapnak a HIV és más szűrőprogramok (hepatitis, TBC stb.), valamint a fertőzések szexuális úton történő átadásának megelőzését szolgáló óvszer programok. A drogok ártalmainak csökkentésének szintén fontos része a helyettesítő terápia, amely a leszokáshoz vezető út első lépcsőfoka lehet.

A Nyilatkozat célkitűzései közt szerepel a szexuális úton történő HIV-fertőzések csökkentése, felvilágosító és szűrőprogramokon, valamint szexuális egészség és reprodukciós szolgáltatásokon keresztül, amelyek minden felnőtt és fiatal részére elérhetők kell hogy legyenek. Fontos szerepet kapott a nemi úton terjedő fertőzések (STI) szűrése és kezelése, hiszen a nem kezelt fertőzések utat engedhetnek további fertőzésnek, így a HIV-nek is. Szintén fontos hangsúlyt kapott a Nyilatkozatban a HIV-vel élő nőknek szóló szolgáltatásokhoz való hozzáférés, hiszen a vírus átadása az újszülöttnek a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően megelőzhető.

Vertikális fertőzés, másképp a HIV anyáról gyermekre történő átadása. Amennyiben az anyuka pozitív HIV-státusza nem ismert kb. 35% eséllyel fertőzheti meg újszülöttjét, főként szülés vagy szoptatás közben. Az ismert HIV-vel élő kismamák esetén a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően a vírus átadásának kockázata gyakorlatilag nulla. Nem ismerünk olyan esetet, amikor egy időben diagnosztizált és megfelelően kezelt kismama átadta volna a HIV-et a gyermekének.

Sem a szexuális úton történő HIV fertőzések számának csökkentését, sem a vertikális fertőzés megszüntetését nem sikerült elérni Magyarországon. Évente 30-40%-al több új esetet diagnosztizálnak, ötévente megduplázódik az új esetek száma. Ez azt jelenti, hogy a Dublini Nyilatkozat 10 éve alatt nemhogy csökkenteni nem sikerült a szexuális úton terjedő HIV fertőzések számát, hanem 4-szer annyi esetet diagnosztizálnak stagnáló szűrésszám mellett.

Vertikális - az Epinfo-ban maternális - fertőzés szinte minden évben regisztrálnak a járványügyi jelentésben, a terhesgondozás során ugyanis egy szó sem esik a HIV-fertőzésről és a kezelési lehetőségről. Az Egyesült Királyságban, ahol minden terhesgondozásban résztvevő kismamával beszélnek a HIV-ről és felajánlják nekik a szűrést, a nők 99%-a él a lehetőséggel, és évek óta nem történt vertikális fertőzés.

A járványügyi jelentések harmonizálásával és egyszerűsítésével az volt az aláíró országok célja, hogy minél világosabb képet kapjunk az európai járványügyi helyzetről. Ha időben felismerjük, hogy mely társadalmi csoportok érintettek, milyen új kockázati magatartások jelennek meg az évek során, a megelőzési programokat ezekhez a trendekhez igazodva lehet megtervezni vagy átalakítani.

Magyarországon az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) végzi a járványügyi adatok gyűjtését és jelentését. Bár hazánk minden évben jelent az európai hatóságok felé, olyan fontos információk, mint például a későn diagnosztizáltak aránya nem áll rendelkezésünkre. Ugyanakkor az OEK által a duplikációk elkerülésére használt módszer (TAJ azonosító) nem felel meg a hatályos jogszabályoknak és akár a hazai járványügyi adatok eltorzítását is okozhatják. A droghasználat például törvényellenes cselekedet, ha valaki TAJ azonosítójához azt az információt kapcsolják, hogy droghasználat útján fertőződött, akár büntetőjogi következményei is lehetnek.

Az új prevenciós módszerek kidolgozása és alkalmazásuk szintén fontos szerepet kapnak a Nyilatkozatban. Az új technológiáktól hatékonyabb és az emberek igényeinek jobban megfelelő prevenciós módszereket vártak.

2004 óta számos, az eddigi módszereket kiegészítő vagy akár helyettesítő, főleg a HIV-gyógyszerekre alapuló prevenciós eszköz áll rendelkezésünkre. Tudjuk hogy a hatékony gyógyszeres terápiában részesülő HIV-vel élők nem fertőznek, a kezelés tehát mint megelőzés is működik. Sőt, már HIV-negatívok részére is van lehetőség kettős kombinációjú HIV-ellenes gyógyszer szedésére (pre-expozíciós profilaxis, röviden: PrEP) amely megakadályozza, hogy HIV-vel fertőződjenek meg. Nálunk viszont vagy nem elérhetőek ezek a módszerek, vagy nem alkalmazzák őket, de ami a legfontosabb nem is hallunk róluk, így a HIV-vel élőkkel szemben még mindig számos alaptalan félelem és előítélet él.

Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS programvezetője

A harmadik, december 1-jén megjelenő részben pedig a HIV-vel élőkről, az együttműködésről és a monitorozásról fogunk írni.