Az oktatási kormányzat ámokfutása miatt kirobbant, a napokban jóformán folyamatosan és szimultán zajló diákmegmozdulások kapcsán fontos jogi kérdések merülnek fel, amelyek tisztázása nemcsak a diákok, hanem mindannyiunk érdeke. A tisztázás igényét az veti fel, hogy az eseményeket figyelemmel kísérő polgárok, ha csak a demonstrálók önértékelésére hagyatkoznak, nem mindig tudhatják pontosan, hogy milyen esemény is zajlik: sztrájk vagy tüntetés („ülősztrájk”, „éhségsztrájk”). Válasszuk hát külön a dolgokat.

A békés gyülekezéshez való jog mindenkit, így az egyetemi hallgatókat és az iskolai tanulókat is megillető alapjog. A sztrájk ezzel szemben a dolgozókat, azaz az alkalmazottakat, a munkavállalókat megillető jog. A gyülekezési jog gyakorlása azt szolgálja, hogy a résztvevők a közösen kialakított véleményüket szabadon kinyilváníthassák és az érintettek tudomására hozhassák. Sztrájkolni a gazdasági és szociális érdekek biztosítására lehet. Ennek megfelelően a gyülekezési jog jóval szélesebb, alapvetőbb, mint a sztrájkjog. (A sztrájkjog mintegy speciális, privilegizált esete a gyülekezési jognak.) 

A különbség az alábbiak szerint szemléltethető. Egy oktatási intézményben sztrájkolni az ott dolgozók tudnak (az oktató tanárok, pedagógusok, az adminisztrátorok, a fizikai alkalmazottak), a diákok azonban nem. A diákok (és szüleik) az iskolában a gyülekezési jogukkal élhetnek (akkor is, ha ők maguk sztrájknak hívják azt, amit csinálnak). A sztrájkjog gyakorlásából és sérelméből adódó jogviták például egy az egyben a munkaügyi bíróságra tartoznak (azaz e jog csak munkáltatók és munkavállalók közti viszonyban értelmezhető), míg a gyülekezési jog sérelmével kapcsolatban indítható eljárások többszintűek, közigazgatási és polgári bíróságok is illetékesek lehetnek a különböző igények megítélésben.

Az egyértelmű különbség azonban abban áll, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlását a büntető törvénykönyv is védi. A Btk. szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható bűntettet követ el az, aki mást a gyülekezési jogának gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz. Pontosan ezt a tényállást meríti ki az az iskolaigazgató, aki retorziókkal, például igazgatói figyelmeztetéssel fenyegeti azokat a diákokat, hallgatókat, akik szerveznek gyülekezést vagy részt vesznek benne. Szintén bűncselekményt követ el az, aki olyan különleges személyes adatot, mint a politikai vélemény, jogosulatlanul kezel, magyarul az, aki „listázza” a tanulókat politikai véleményük alapján. A büntetőjogi reakció az ilyen jelenségekre nem alaptalan. A gyülekezési jog a demokrácia szempontjából az egyik legfontosabb szabadságjog, amelynek gyakorlása létfontosságú eleme a honpolgári erények kiművelésének, a demokratikus öntudat kialakulásának és kialakításának. Ezt a belátást intézményesítik a törvényeink.

A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) részletezi azokat a szabályokat, amelyek keretei között e joggal élni lehet. Mivel alkotmányos alapjogról van szó, a joggyakorlás nem engedélyhez kötött. Ugyanakkor a közterületen tartandó demonstrációkra bejelentési kötelezettséget ír elő a törvény, ami alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a rendőrség, összhangban a közrendért viselt felelősségével, készülni tudjon a rendezvény megtartásával együtt járó esetleges biztosítási feladatokra. A gyülekezési törvény meghatározza azt is, hogy mi tartozik a közterület fogalmába: a mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető terület, út, utca, tér. Ám ez nem azt jelenti, hogy a gyülekezési jog ne foglalná magában azt a lehetőséget is, hogy a rendezvényt ne közterületen tartsák meg (a törvény nevesíti azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak a hatálya alá). A bejelentési kötelezettség értelemszerűen nem vonatkozik az ilyen rendezvényekre, ugyanakkor vonatkoznak rá a helyszínt illető egyéb szabályok. Így például az ügyfélforgalom számára nyitva álló hivatalokban tartott demonstráció jogszerű, de az épület nyitvatartási, ügyfélfogadási rendje a demonstráció legitim korlátja lehet. Az iskolákból a köznevelési törvény csak a pártokkal vagy párthoz kötődő szervezetekkel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység folytatását zárja ki – a mégoly politikai célú demonstrációt azonban önmagában nem lehet ebbe a körbe sorolni.

Az iskola, legyen az akár egy gimnázium, akár egy egyetem, törvényes fóruma lehet a gyülekezési jog gyakorlásának. A joggyakorlás kereteit ekkor egyrészt a Gytv., másrészt az intézmény működési szabályzata határozza meg. Mivel nem a törvény értelmében vett közterületről van szó, az iskolai demonstráció nem bejelentés-köteles – ugyanakkor az intézmény rendjéért felelős személynek (praktikusan az igazgatónak, illetve a rektornak) tudnia kell róla, hiszen ő felelős az intézmény működési rendjéért. Ám a tudomásra hozás szintén nem azonos az engedélyeztetéssel. Az intézményvezető nem tilthatja meg a gyülekezési jog gyakorlását az iskolában az ott jogszerűen tartózkodó diákok (pedagógusok, alkalmazottak, stb.) számára. Továbbá a rendezvény tartalma, célja (horribile dictu, saját véleménye!) tekintetében sem tehet különbséget, mivel az meg a diszkrimináció tilalmába ütközik. A rendezvény megtartása legfeljebb külsődleges, az intézmény működésének rendjét illető feltételekhez köthető.

Természetesen előfordulhat, hogy a gyülekezési jognak az intézmény területén való gyakorlása megsérti az intézmény működési rendjét – ebben az esetben az igazgatónak joga van fellépni a rend helyreállítása érdekében, hiszen ő felel az intézmény törvényes működéséért. De amíg a demonstráció nem jár a többi diák óralátogatásának és a pedagógus óratartásának sérelmével, a véleménynyilvánítás nem akadályozható meg. Ugyancsak előfordulhat az, hogy gyülekezési jog gyakorlása a tanulói kötelezettségek sérelmével jár együtt (pl. óralátogatás elmulasztása). A kötelezettségek sérelmét ugyan nem negligálja az a tény, hogy az egy szabadságjog gyakorlásának a következménye, ám e felelősség következményei csak olyanok lehetnek, amelyekkel a résztvevők előzetesen tisztában lehetnek, és nem terjedhetnek túl a törvényes kereteken (az óralátogatás igazolatlan elmulasztásának nem lehet eltérő következménye, akármilyen okból is kerül rá sor). Sőt, egy többlet-követelmény is vonatkozik az esetleges felelősségre vonásra: mivel a békés gyülekezéshez való jog alkotmányos jog, a gyakorlásával járó következmények tekintetében az arányosság követelményét kell érvényesíteni, azaz a lehető legenyhébb következményeket kell alkalmazni azokra.

A gyülekezési jog gyakorlására vonatkozóan további tájékoztatást talál a Magyar Helsinki Bizottság blogján itt és itt, valamint a TASZ honlapján.

Hegyi Szabolcs

politikai szabadságjogok program