Kínai látogatás, magyar elnyomás

Valószínűleg egyre kevesebben emlékeznek azokra a kora nyári napokra, amikor a kínai miniszterelnök látogatást tett Budapesten a két ország gazdasági kapcsolatainak szorosabbra fűzése érdekében. A gazdasági kérdésekben a TASZ-nál nem dolgunk állást foglalni, viszont a látogatás körüli tüntetések rendőrségi kezelése mindenféleképpen felkeltette aggódó érdeklődésünket.

Hírek és helyszíni beszámolók szerint egyrészt a bevándorlási hivatal több tibeti származású polgárt pont aznap tartott fontosnak behívni. Másrészt az autoriter kínai politika ellen tiltakozni kívánó (pro-Tibet, pro-demokrácia, pro-Falun Dafa) tüntetők valahogy mindig a rendőrségbe botlottak, amint nem vörös zászló volt a kezükben, aminek igazoltatás, fenyegetés és erőszakoskodás lett a vége. Ha pedig nem a rendőrség, akkor egyszer csak Kína-szimpatizáns tüntetők vették körül őket például, beterítve őket hatalmas népköztársasági zászlójukkal. Mindehhez ha hozzávesszük, hogy a szép számmal megjelenő Kínát éltető tüntetőket a hírek szerint semmilyen hasonló inzultus sem ért, akkor számos, a magyar államra nézve kínos kérdés vetődik fel.

A TASZ még az eseményeket követően rögtön levelet írt az ügyészségnek, amelyben felhívtuk a figyelmüket, hogy több esetben is súlyos bűncselekmények elkövetésének gyanúja merült fel a júniusi tüntetésekkel kapcsolatban: gyülekezési-, és egyesülési szabadság megsértése (Btk. 174/C.§) és hivatali visszaélés (Btk. 225.§). Például akkor, amikor a rendőrök egy férfit igazoltattak az Oktogon környéken és kicsavarták erőszakkal a tibeti zászlóját kezéből, pont akkor, amikor a mosolygó Kína-szimpatizánsok tömege mellett elhaladt a nagy kormányfői autó.

Nos, az ügyészség némi spéttel megküldött válaszából az derül ki, hogy nem indítanak nyomozást: szerintük a vizsgált esetekben az igazoltatások, rendőrségi intézkedések ”jogszerűek, szakszerűek, és arányosak” is voltak; a tüntetőket Kína zászlójukkal akadályozó magánszemélyek pedig, mintha ott sem lettek volna. A ügyészség nyomozást megtagadó leveléből csak egy valami maradt ki: hogy a csúnya véletlenek folytán a rendőrség (vagy a sors?) igazoltató keze soha sem a Kína-szimpatizánsok tüntetőkre csapott le, és e véletlenek sorozatának végeredménye pont azok jogait sértette, akik a magyar kormány business-ét rontották (volna).

A cinikus ügyészségi levéllel (illetve a nyomozást megtagadó határozattal) azonban nincs lezárva az ügy: abból több fontos (és kínos) információra is fény derült.

A határozat szerint a helyszínen szolgálatot teljesítő rendőrök az egyes tüntetőket „a saját érdekükben” vitték el a helyszínről máshová igazoltatni, azért hogy a dühös Kína-szimpatizánsok nehogy rájuk támadjanak. Sőt, a támadások biztos elkerüléséhez pro-tibeti tüntetőket a zászló-lengetés felhagyására is utasította rendőr. Itt azonban a rendőrség úgy látszik, fordítva olvassa a szereposztást. Valójában nem az a rendőr dolga, hogy a jogszerűen demonstráló polgárt megvédje a törvénytelenül rátámadókkal szemben? Egészen valószínűtlen, hogy ezt egy rendőr ne tudná. (Az ügyek tisztázását nem segíti az sem, hogy az egyébként bűnüldözés elleni legjobb ellenszerként beállított térfigyelő kamerák – az ügyészség levele szerint a kérdéses rendőrségi intézkedések helyszínén és időpontjában pont nem működtek.)

Az ügyészségi határozat sötét időket idéző mondatai ezzel azonban nem értek véget. A levél szerint egyes rendőrségi intézkedéseket az indokolt, hogy a tüntető a zászlólengetéssel a „védett személy méltóságát és biztonságát próbálta veszélyeztetni”. Nos, az tiszta sor, hogy a tüntető nem támadhat a kínai miniszterelnökre. Ez nem csak csúnya dolog lenne, de bűncselekmény is. Azonban a ritkán látott biztonsági előkészületek valószínűtlenné teszik, hogy az utcán álló, egyébként zászlót lengető tüntető bármi biztonsági kockázatot jelentett volna. A kínai miniszterelnök méltóságának védelme pedig Kínában tudjuk, hogy a büntetőjog és a rendészet feladata, de Magyarországon biztosan nem az. Sőt jogilag tiltott, hogy állami vezetők méltóságát a rendőrség ily módon védje. Azonban minderre akkor mégis ki, és milyen alapon adott parancsot a szolgálatot teljesítő rendőröknek?

Ehhez hasonlóan tisztázandó kérdést vet fel a levél azon része, amely szerint a helyszínen szolgálatot teljesítő Készenléti Rendőrség feladata kiterjedt arra, hogy „illetéktelen személyek felüljárókra táblákat, transzparenseket ne helyezhessenek el”. Kérdés, hogy mióta dolga a rendőrségnek, hogy politikai vélemények közül kiválassza az oda nem illőt, és megakadályozza a „illetékteleneket” abban, hogy táblákkal demonstráljanak. Mi az oda nem illő? Ki az illetéktelen? Az, aki nem ért egyet a kormány Kína-politikájával? Vagy az, aki kiáll a Nobel-békedíjas Liu Xiaobo író mellett, akit kritikus szavai miatt börtönözött be az egypártrendszer?

A TASZ a levél ismeretében három lépést tesz: egyrészt, hogy a polgárok még többet tudjanak meg a nyilvánvalóan jogsértő parancsokról, közérdekű adatigényléssel fordult a Készenléti Rendőrséghez. Sajnos, az ügyészségi levél tükrében felvethető, hogy azok egyedüli célja alkotmányosan védett politikai véleménynyilvánítások hatósági megakadályozása volt. Ezt illik tisztázni.

Másrészt a TASZ a rendőrségtől tájékoztatást kért, hogy kik és mennyi tüntetést jelentettek be a kínai miniszterelnök látogatásának időpontjára. Ezt azért érdemes tudni, mert az ügyészség úgy tesz, mintha nem is lettek volna pro-Kína tüntetők, akik feltehetően számos ellentüntető demonstrációját lehetetlenítették el. Továbbá ennek ismeretében érdekes fénybe kerülhet az a rendőrségi határozat, amely megtiltotta a (a TASZ-hoz forduló) Falun Dafa – Kínában üldözött meditációs technika – híveinek gyülekezését a Kossuth térre – holott számos pro-Kína tüntető éltette a magyar-kínai barátságot ott és akkor, ahol a hivatalos Kínával tengelyt akasztóknak azt a magyar rendőrség megtiltotta. Amit szabad Jupiternek, nem szabad...?

Végül a TASZ kapcsolatba került néhány olyan bátor magyar egyetemistával, akik a kínai díszvendég-miniszterelnök látogatásakor kívántak demokráciát éltető és a tienanmen téri vérengzést felhánytorgató transzparenst felmutatni. De nem tudtak, mert az ügyészi levélből jól ismert „jogszerű, szakszerű és arányos” - vagy inkább ilyennek egyáltalán nem nevezhető - rendőri intézkedéseknek lettek áldozatai tisztázatlan körülmények között. Elvben ilyen jogsértés körülményeinek tisztázására tartjuk fenn az ügyészséget.

Mindenkinek megkönnyebbülés lenne, ha azt a feltételezést cáfolni lehetne, hogy a magyar állam szervezett módon lehetetlenítette el polgárok alapvető jogainak gyakorolását, azért hogy a kínai egypártrendszer vezetőjének kedvében járjon. Az eddig történtek, azonban nem ebbe az irányba mutatnak.

A kormány politikai-gazdasági sikerét mindenki maga értékeli – a 60 éve töretlen (nép)köztársasági barátsággal együtt (?) –, ám Tibet szabadságáért, az elnyomott kínaiak igazáért tüntetők demonstrációinak megakadályozása nem szubjektív értékelés dolga: a demokratikus normák alapjait vonja kétségbe, aki másként gondolkodó tüntetőt nyom el.

Szigeti Tamás, TASZ Politikai Szabadságjogok Program munkatársa