Pereljük a titkolózó Józsefvárost

Vajon miért titkolja a Kocsis Máté vezette önkormányzat a közvélemény elől, hogy pontosan mit is tesz a drogügyi krízishelyzet kezelése érdekében?

A Kék Pont tűcsere program bezárása az alapvető jogok biztosának októberi állásfoglalása szerint jogsértő helyzetet eredményezett. Az ombudsman ezért felkérte az önkormányzatot, hogy gondoskodjon a tömegesen ellátatlanul maradt drogfogyasztók terápiás és ártalomcsökkentő programokba jutásáról. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon mit tett az önkormányzat az ombudsmani ajánlások végrehajtásáért, ezért kikértük a kerület fő drogügyi tanácsadó szerveként működő Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (JKEF) üléseinek jegyzőkönyveit. A JKEF azonban megtagadta a kérésünk teljesítését, szerintük ugyanis ez „a zavartalan szakmai munka végézését” veszélyeztetné.

Hogy miért és miként akadályozná a „szakmai munka” végzését az, ha a nyilvánosság megismerhetné az ülések jegyzőkönyveit, számunkra rejtély. Pedig ha van fórum, amelynek megismerhető és közérthető szakmai megoldást kellene letennie az asztalra a jelenlegi helyzet kezelése érdekében, akkor az a JKEF. A testületből az önkormányzat tavaly kitette a Kék Pontot és leváltotta a korábbi elnököt, dr. Rácz József professzort, aki a hazai drogszakma egyik legelismertebb szakértője. Helyette olyan tagokat választottak be a KEF-be, mint például Szomor Katalin, aki a leginkább a Szcientológia Egyházhoz köthető rendezvényeken való szerepléséről vált ismertté a médiában. Velük készítenek most új kerületi drogstratégiát, titokban. 

A legutóbbi közérdekű adatkérésünkből, amelyet a Magyar Narancs cikke is feldolgozott, az derült ki, hogy az önkormányzat ugyan vásárolt egy Suzukit a drogszemét összegyűjtésére, de a szemétnél is kevesebbre értékeli a járványok és halálesetek megelőzését a társadalom margóján élő emberek körében. Pedig a drogfogyasztók nem tűntek el, a járvány pedig nem fog megállni a drogfogyasztóknál. A tűcsere bezárásnak egyedüli haszonélvezői a vírusok. Az ombudsman felhívta a figyelmet arra, hogy az ártalomcsökkentés nem csak a droghasználók érdeke, hanem minden fővárosi polgáré. Ezt egyre többen ismerik fel a drogokat nem fogyasztók közül is, ezért írták alá több ezren a Szoba a Nyolcban kampányunk petícióját. 

Természetesen nem nyugszunk bele az önkormányzat elutasító döntésébe. Nem igaz, amit az önkormányzat állít, miszerint a JKEF tagjai „nem közszereplőként, hanem szakértőként” vesznek részt a testület döntéselőkészítő munkájában, amely így nem nyilvános. A kábítószerügyi egyeztető fórumok az adófizetők pénzéből gazdálkodnak és közfeladatot látnak el. Mivel a közegészség kiemelkedő társadalmi érdek, a KEF döntéseinek megismeréséhez erős közérdek fűződik. Bíróságon szerzünk érvényt az információszabadságnak.

Kocsis Máté polgármester a legutóbb kifakadt a közérdekű adatokat kikérő állampolgárok ellen, szerinte ugyanis sokan lustaságból vagy rosszindulatból kérik ki az önkormányzat működésére, költekezéseire vonatkozó információkat, és ezzel több tízmilliós kárt okoznak a testületnek. Nos, megérne egy külön cikket, hogy vajon milyen kőkorszaki tekintélyelvű szemléletet takar az, ha egy közpénzből közfeladatot ellátó intézmény vezetője ennyire irtózik attól, hogy a nyilvánosság betekintsen a tevékenységébe. Úgy tűnik, a polgármester nem csak a leginkább hátrányos helyzetű polgártársaink ellen indított hadjáratot, de a legjogtudatosabbak ellen is. A kettő nem választható el élesen egymástól. Intézkedései zöme eddig a drogfogyasztók mellett a hajléktalanok és a szegények ellen irányult. Kocsisnak érdeke, hogy a kiszolgáltatott honfitársaink vegzálását célzó intézkedéseiről a polgárok kizárólag az önkormányzati propagandalapokon keresztül tájékozódjanak. Nem érdeke viszont, hogy megtudjuk: a hangzatos szlogenek mögött milyen kevés valóban szakmai értéket képviselő munka zajlik a háttérben.

Sárosi Péter