Ismét szabálysértés az utcán élni

Nehéz mit mondani, amikor ma elfogadta az Országgyűlés a szabálysértési törvény módosítását, amely ismételten lehetővé teszi a hajléktalan emberek állami üldözését. Alkotmányos elvek és alapvető jogok semmibevételén keresztül vezetett az út azért, hogy állampolgárokat nem másért, hanem azért mert az utcán kényszerülnek élni akár elzárással is büntetni lehessen. 

Mindezt annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság 2012 novemberében megállapította, hogy az emberi méltósághoz való joggal összeegyezhetetlen a közterületen élés szabálysértéssé nyilvánítása. Ugyanis a Kormány láthatóan ragaszkodik ahhoz, hogy a hajléktalanság problémáját valódi megoldások helyett, alapvető jogokat tipró és minden észérvre fittyet hányva kezelje. Az Alkotmánybíróság és az alapvető jogok biztosa mellett korábban nemzetközi szervezetek is komoly kritikákat fogalmaztak meg a magyarországi szabályozással kapcsolatban: az ENSZ szélsőséges szegénységgel és lakhatással foglalkozó Különmegbízottjai a hajléktalanságot szabálysértéssé nyilvánító szabályozás felülvizsgálatára hívták fel Magyarországot. Az európai hajléktalanellátó szervezeteket tömörítő FEANTSA nevű ernyőszervezet is súlyosan aggályosnak tartja, hogy a hajléktalan embereket, akik nem találnak szállást, bírsággal és szabadságvesztéssel büntessék. A bíróság érveire mindössze az Alaptörvény módosításával tudott felelni az Országgyűlés.

Korábban nyílt levélben kértük nyolc másik civil szervezettel  együtt -  köztük hajléktalan ellátókkal -  Pintér Sándor belügyminisztert, hogy vonja vissza az általa benyújtott törvényjavaslatot, mivel álláspontunk szerint az emberi méltósághoz való jog sérelme attól függetlenül megvalósul, hogy a hajléktalan lét üldözését immáron az Alaptörvény teszi lehetővé. Ugyanis semmilyen politikai szervnek, így az Országgyűlésnek sincs felhatalmazása arra, hogy az Alkotmánybíróság által emberi jogot sértőnek minősített szabályt vezessen be.

Úgy látszik, a Kormány továbbra sem érti a probléma emberi jogi vonatkozását. Amennyiben lenne elegendő hely a hajléktalan szállókon, szerintünk akkor sem lehetne rákényszeríteni a hajléktalan embereket, hogy oda menjenek lakni, ezzel ugyanis megfosztanák őket azon mindenkit megillető joguktól, hogy szabadon válasszák meg a tartózkodási helyüket, valamint a magánéletükbe is beavatkoznának. Nem arról van szó természetesen, hogy bárki az utcán szeretne élni, de van olyan helyzet, hogy nincs más megoldás. A fedél nélkül élők a szállók legnagyobb problémájának az intim szféra hiányát gondolják. Ennek fontossága abból is látszik, hogy inkább választják az utcát, minthogy a zsúfolásig megtelt szállókon éljék az életüket. A KSH legutóbbi adati alapján egyébként kb. harmincezer hajléktalan ember él hazánkban, ezzel szemben összesen tízezer körül van a szállókon a férőhelyek száma. Szerintünk inkább ennek megoldásán, fenntartható megoldásokon kellene a Kormánynak hasonló buzgó módon dolgoznia.

A végtelen cinizmus a múlt héten tartott, Hajléktalanügyért Felelős Tematikus Munkacsoport ülését is jellemezte, mely a civilekkel való egyeztetés színhelye kellene legyen. A Munkacsoportot létrehozó kormányhatározat annak fő céljaként határozza meg az emberi jogok figyelemmel kísérését, illetve, hogy áttekintse a nemzetközi egyezményekből, megállapodásokból és egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó, az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos feladatokat. Ezzel szemben úgy láttuk, az ülés inkább volt önmaga paródiája, mint tere emberi jogokkal kapcsolatos munkának. A levezető elnök szerint félreértik a jogszabályt azok, akik tiltakoznak, hiszen attól, hogy a Belügyminiszter terjesztette elő, még nem beszélhetünk a hajléktalanság kriminalizációjáról. Mit lehet mondani ilyen sziklaszilárd érvekre?! Ugyanakkor a Belügyminisztérium képviseletében nem jelent meg senki. A nemzetközi kritikákra érdemben nem reagáltak. Emellett a Szociálpolitikáért Felelős Helyettes Államtitkár álláspontja szerint a bírságolás korábban sem volt gyakorlat. Láthatóan megdöbbent, mikor szembesült a számokkal: 2012 áprilisa és novembere (tehát alig több, mint fél év) között közel negyvenmillió forint bírságot szabtak ki összesen az ország területén, és kettőezer-kétszáz ember ellen indult eljárás.

 Az adatokhoz közérdekű adatigénylés keretében jutottunk, melyből jól látszik, hogy vannak olyan területek, ahol kiugróan magas volt a bírságok száma. Azzal, hogy most az önkormányzatok kapták a hatáskört, hogy megjelöljék a „tiltott zónákat” ismét feléled a helyi önkény veszélye: gyakorlatilag szabad kezet kaptak arra is, hogy akár egész területükön üldözzék az utcán alvást. Ne legyenek illúzióink, a cél az, hogy minél kevésbé legyenek szem előtt a hajléktalan emberek.

Ma A Város Mindenkié Csoport tüntetést szervezett a Parlament elé, ahol sok aktivistával és érintettel együtt ismét hangot adtunk a tiltakozásunknak. A felszólalók között voltak személyesen érintettek, jogvédők, egyházi személyek illetve Nagy Bandó András is elküldte üzenetét. A résztvevők az aszfaltra írták üzeneteiket a képviselők részére, amelyeket ismételten senki nem hallott meg a döntéshozók közül. Tényleg nehéz mit mondani.