Pénzt nem kaptak, de felléptek a kórházak a kórházi fertőzésekkel szemben

Pénzt nem kaptak, de felléptek a kórházak a kórházi fertőzésekkel szemben

stethoscope-hanging-over-plastic-shelf-bw_2.jpg

Átlátható egészségügyért folytatott küzdelmünk kiemelt célja, hogy végre mindenki tisztán láthasson az egészségügy válságát talán legvilágosabban mutató probléma, a kórházi fertőzések ügyében. Múlt nyáron az EMMI végre bejelentette, hogy érdemben tenni kíván a fertőzések elkerüléséért, mi pedig most utánajártunk, hogy valóban történt-e előrelépés: körkérdést küldtünk a kórházaknak, írtunk a tisztifőorvosnak és önkénteseinket is megkértük, hogy járják be a kórházakat és osszák meg velünk a tapasztalataikat. Az eredmény: bár találkoztunk furcsaságokkal, és jellemző a pénzhiány, a kórházak áldozatos fellépése bizakodásra ad okot.

TASZ25: Honnan indult a TASZ?

TASZ25: Honnan indult a TASZ?

screen_shot_2019-03-11_at_10_41_48.png

12 különböző témával foglalkozunk ma, de honnan indult Magyarország vezető emberi jogi szervezete? Hogyan jutottak oda jogászok a ‘90-es években, hogy létre kell hozni egy jogvédő szervezetet? Mi alapján dőlt el, hogy milyen témákkal foglalkozzanak az induláskor, és hogyan bővültek a témáink? Mára nagyon sok mindennel foglalkozunk, de a fő cél a kezdetek óta nem változott: az állampolgárok önrendelkezési jogának védelme, az egyenlõ bánásmód elvének betartatása és az állampolgárok jogtudatosítása.

A családtól távol töltött éveket senki sem adhatja vissza

A családtól távol töltött éveket senki sem adhatja vissza

father-holding-sons-hand-who-is-blowing-soap-bubbles_1.jpg

Négy évig éltek családjuktól távol Barbara gyermekei és hiába döntött úgy 2016-ban a bíróság, hogy otthon van a helyük, a gyámhatóság hónapokig nem intézkedett. Ezért újabb pert indítottunk, aminek eredményeként a Debreceni Ítélőtábla január 30-án kimondta, hogy a gyámhatóság jogsértően járt el és kártérítést is megállapítottak a családnak. Mi azonban nem állunk meg itt: rendszerszinten szeretnénk változtatni a főként szegénységben élő, roma családokat sújtó gyakorlaton.

Barbarával és Miklóssal 5 éve találkoztam először, egy dél-borsodi faluban, ahova azért hívták helyi cigány közösség tagjai a TASZ-t, mert úgy érezték, elviselhetetlen a helyi gyermekvédelmi gyakorlat. Azokban az években majd’ negyven gyereket vittek el a faluból állami gondozásba, szinte kizárólag cigány családokból. Köztük Barbara öt gyermekét is. Két legidősebb gyermeke aztán felnőtté válva hazakerült, de három fia továbbra is nevelőszülőknél maradt. Barbara és a többi roma szülő abban kérte a segítségünket, hogy sok év után hazakerülhessenek a gyermekeik. Pár hónappal később Barbara életet adott legkisebb gyermekének, Bencének, akire otthon vártak a gyermekjátékok, a kiságy. De hiába ment oda a TASZ jogásza a kórházba, tiltakozott a méltatlan eljárás ellen, az anyát hazaküldték 2014 májusában a kisbaba nélkül. Ekkor kezdtünk bele a hosszadalmas jogi eljárásokba annak érdekében, hogy a három nagyobb fiú és az újszülött Bence is hazakerüljön. Emellett minden héten látogattuk a családot, hogy tartsuk bennük a lelket.Helyi szociális munkát is végzünk már 5 éve, hiszen azt tapasztaltuk, ebben a faluban is hiányosan működik a gyermekjóléti alapellátás.

Hiába próbálkoztunk azonban egy éven át a gyámhivatalnak igazolni, hogy a szülők egy rendezett családi házban laknak és Miklós hosszú évek óta dolgozik, ezért minden adott a gyermekek hazatérésére, a hatóság elutasította őket. Ezért bepereltük a gyámhivatalt 2015 őszén, és sikerrel bebizonyítottuk, a gyerekek jogellenesen élnek nevelőszülőknél. 2016 májusában kimondta a bíróság, hogy egy éve otthon kéne lennie a gyerekeknek. A gyámhivatalnak viszont még ez a jogerős ítélet sem volt elég jelzés ahhoz, hogy azonnal hazaengedje a fiúkat, további 5 hónap eltelt, mire szeptember végén hazaköltözhettek.

Mindezek miatt újra bepereltük a gyámhivatalt. Ekkor már “papírunk volt róla”, hogy másfél évet voltak jogellenesen állami gondozásban Barbara gyerekei. Az új perben viszont már azt akartuk kimondatni a bíróságon, hogy a gyámhatóság folyamatos ellenállása, kekeckedése, passzivitása sérti a családtagok személyiségi jogait, a gyermekek jogát, hogy a szüleikkel élhessenek, és a szülők jogát, hogy maguk neveljék gyerekeiket. Az elsőfokú bíróság elutasította kérelmünket, de a Debreceni Ítélőtábla részben megváltoztatta az ítéletet, és kimondta, a gyámhatóság folyamatos időhúzásával - azzal hogy nem hajtotta végre az ítéletet, és nem adta haza Bencét sem időben,-  valóban sérült a felperesek családi élethez való joga. Emiatt egymillió forint sérelemdíjat is megítélt a bíróság. 

Az ítélet jelentőségét az adja, hogy Magyarországon évente sok ezer mélyszegénységben élő családból emelik ki a gyerekeiket, akiknek alig van esélye hazakerülni önerőből, hiszen ehhez akár évekig pereskedniük kell a hatósággal. Mégis van értelme a harcnak, hiszen Barbara nemcsak, hogy visszakapta fiait, de az Itélőtábla azt is elismerte, hogy neki is van emberi méltósága, az ő jogait sem lehet sárba tiporni, és megilleti a leghátrányosabb helyzetű roma szülőket is a jogvédelem. 

csendesforradalmar_gomb.png

Az alapvetően mélyszegénységben élő magyar roma lakosságot sújtó jogellenes kiemelési gyakorlatot rendszerszintű problémának tekintjük, ezért az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC) közösen dolgozunk a jogellenes gyermekkiemelések ellen. Barbara családjának a kezdetektől nyújtottunk jogi képviseletet.

Nagy eredmény, hogy az Ítélőtábla kimondta, hogy valóban megsértette a gyámhatóság a családtagok alapvető jogait, ám nem állunk meg még itt sem, hanem a Kúriához fordulunk. Amellett ugyanis, hogy ügyfeleinknek szerettük volna gyermekeit visszajuttatni és sérelmeiket kimondatni a bírósággal, az is a víziónk része, hogy rendszerszinten változtassunk a rossz gyakorlatokon, és így az Ítélőtábla által még el nem ismert további jogsértéseket is kimondassuk a bíróságon.  

 

Sokkal több az érzékeny adat, mint azt elsőre gondolnánk

Sokkal több az érzékeny adat, mint azt elsőre gondolnánk

rear-view-of-woman-looking-down-bw.jpg

Egy Pest megyei településen meghalt egy kétéves kisfiú. Az általános iskola igazgatónője  egy nyílt Facebook-csoportban meg szerette volna nyugtatni a kedélyeket, de közben a hozzátartozók érzékeny egészségügyi adatait is nyilvánosságra hozta. Az értesüléseiről ráadásul később kiderült, hogy nem is feltétlenül igazak, legalábbis erre utal egy hozzánk érkezett levél. Az igazgatónőt nem vezérelte rossz szándék, és neveket sem említett, de a körülmények alapján könnyen rá lehetett ismerni  az érintettekre. Az eset rámutat arra, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen adatokat lehet terjeszteni és mi az, aminek a közzététele már jogsértő.

TASZ25: A Független Jogvédő Szolgálat és a magyar jogvédelem alapjai

TASZ25: A Független Jogvédő Szolgálat és a magyar jogvédelem alapjai

52075959_10161288812385234_8158340071523614720_o.jpg

2019-ben ünnepljük 25. születésnapunkat. Ennek alkalmából felelevenítjük a kezdeteket, illetve az elmúlt évek meghatározó pereit, fordulópontjait, eseményeit. A visszatekintés fontos eleme a múlthoz való visszanyúlás, a szervezet létrejöttét megelőző események felidézése. Jelen esetben a Független Jogvédő Szolgálat egy 1988-as felhívásának szövege, melyet ha végig olvasunk, egyértelmű képet kapunk arról, milyen nehézségekkel küzdöttek még a ‘80-as évek végén is az állampolgárok.

„Nem akarom elképzelni azt a világot, ahol hozok egy rossz döntést, és vége”

„Nem akarom elképzelni azt a világot, ahol hozok egy rossz döntést, és vége”

6281166228_979a455756_b.jpg

A pszichiátriai problémák felerősödése, a munkavállalási esélyek romlása, a teljes felépülés hátráltatása – ügyfelünk saját példáján keresztül mutatja be a káros következményeit annak, ha egy túladagolás miatt a rendőrséget is értesítik.

Te is nyerhetsz pert a propaganda ellen, ha hazudnak rólad

Te is nyerhetsz pert a propaganda ellen, ha hazudnak rólad

szeles_ugy_insta.jpg

Gyakorlott tüntető vagyok, megszoktam már, hogy fotók készülhetnek rólam ezekben a helyzetekben. Sőt, büszke is vagyok arra, ha nyoma marad annak, hogy a hatalom melyik igazságtalan vagy embertelen lépése ellen tiltakozom éppen. Bár nem tekintem őket sajtónak, de azzal sincsen különösebb problémám, ha egy propagandista készít rólam fényképet egy demonstráción. De ha egy propagandista egy korábbi tüntetésen készült fotómmaal illusztrálja egy másik tüntetésről szóló lejárató, hazug cikkét, az már zavar. A mai elsőfokú siker a Fővárosi Törvényszéken azt üzeni, hogy tehetünk és tennünk is kell az ilyen jogsértések ellen.

Büntetőeljárás vár azokra, akik kábítószer-használat miatt lesznek rosszul

Büntetőeljárás vár azokra, akik kábítószer-használat miatt lesznek rosszul

ford_focus_20110508_2.jpg

Megvizsgáltuk, hogy milyen gyakran fordul elő országos szinten az, hogy az egészségügyi dolgozók indokolatlanul értesítik a rendőrséget, illetve jogszerűtlenül továbbítják a páciens adatait, ha valaki drogfogyasztás miatt lesz rosszul. Adatigénylésünkből kiderült, hogy ötből négy ellátott büntetőeljárást kap a nyakába. Két rendőr-főkapitányság pedig 10 milliós nagyságrendű összeget kért  azért, hogy kiadja a közérdekű adatokat.

“Merjük kimondani, hogy ez nem újságírás!”

“Merjük kimondani, hogy ez nem újságírás!”

img_9175.jpg

Miért működik a propaganda? címmel rendeztük az idei év első Megafon-estjét a Három Hollóban. Szabad Január kampányunk záróeseményét rendhagyó keretek között, a megszokott kerekasztal beszélgetés helyett world café módszer szerint tartottuk, melynek lényege, hogy egy rövid bemutatkozást követően a résztvevők kis csoportokban felváltva beszélgethettek hat vendégünkkel. A cél az volt, hogy minél közvetlenebb és sokrétűbb képet kapjunk a sajtó hazai helyzetéről, kitérve a propaganda média működésére, az orosz dezinformáció hatására, valamint arra is, hogy milyen alternatív csatornákat használhatnak a klasszikus médiumokból kiszorult újságírók.

A beszélgetés(ek) moderátora a Mérce újságírója, Diószegi-Horváth Nóra volt, aki elsőroban arra volt kíváncsi, hogy mit jelentenek az álhírek vendégeinknek. Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója és a dezinformáció egyik legnagyobb hazai szakértője szerint az álhírek terjesztése jelenleg egyfajta törzsi háborús szerepet tölt be, mert “jelenleg nem az a lényeg, hogy pontos, hanem hogy erős képünk legyen egy politikai narratívában”.

A propagandagépezet belső működéséről beszélt D. Bányász Gergő, aki 2015-ben hagyta ott a közmédiát. Ő úgy látja, hogy Magyarországon nem létezik minőségi újságírás, pedig igény lenne rá, de a propaganda média által meghatározott helyzet a következő 10 évben szerinte nem  fog változni. Veiszer Alinda némileg derűsebben látja a helyzetet: az álhírek inspirálóan hatnak rá, hiszen folyamatosan megkérdőjelezik a terepet amiben mozgunk, ezáltal pedig felkészültségre és tájékozottságra sarkallnak.

Bodrogi Bea, a TASZ jogásza először az Átlátszó aznap megjelent cikkére tért ki, amiből kiderült, hogy 2018-ban 109 sajtó-helyreigazítási pert vesztett a kormányközeli média. Bodrogi  szerint a konkrét személyt ért sérelem esetén indítható személyiségjogi perek esetén ítélt, akár többmillió forintos sérelemdíj visszatartó erejű is lehet. Jelenleg  a TASZ a decemberi tüntetések kapcsán készült lejárató cikkek, félrevezető fotók miatt indít percsoportokat.

Erdélyi Péter, a 444 újságírója igyekezett relativizálni az álhír-jelenséget, utalva arra, hogy az utóbbi 100 évben a technológiai újdonságok, például a televízió megjelenése mindig félelmet gerjesztett. Vajon tényleg annyira meghatározó-e a jelenség, aminek érezzük, vagy csak túlságosan friss és közel van hozzánk? Azért is fontos átfogóan szemlélni a sajtó jelenlegi helyzetét, mert az aggasztó hírek mellett – vagy akár ellenreakcióként – pozitív tendenciák is vannak, hiszen a New York Times olvasottsági számai rendkívül magasak, de az Index támogatói programja is nagyon sikeres volt.

A vendégekkel a csoportos beszélgetések során is a bemutatkozóban felmerült témák folytatódtak. Erdélyi Péternél például a különböző finanszírozási modellek, így az ingyenes, reklámalapú sajtófogyasztás mellett másik két népszerű modellt, az előfizetéses működést, illetve a közösségi finanszírozást, hangsúlyozva, hogy utóbbi tervezhetőségi problémákat vet fel, az előfizetéses modell azonban javíthat a médiumok minőségén.

csendesforradalmar_gomb.png

A jelenséggel való együttéléshez leginkább a kiritkai szemlélet erősítésére van szükség. Ez sarkallta Nagy Krisztinát, a Mérték médiajogászát arra, hogy a kritikai médiaműveltség fejlesztését elősegítő programot fejlesszen ki a 10-18 éves korosztály számára. A program célja, hogy évente 50-100 tanárt képezzenek ki arra, hogy speciális gyakorlatokkal elősegítsék a kritikai szemléletet a gyerekek körében. A kétszer kilencven perces feladatok nem csak az álhírekre, hanem bármilyen félrevezető tartalomra, így áltudományos cikkekre, vagy jelöletlen influenszer-reklámok felismerésére is sarkallnak.

Krekó Péter szerint fontos látnunk, hogy az álhírek minden esetben valamilyen igényt szolgálnak ki, legtöbb esetben a fontosságtudatot. Mint mondta, az orosz dezinformáció kétféleképp szivároghat be a magyar közéletbe: egyrészt a narratíva szintjén (széteső Nyugat - erős Kelet kontraszt), másrészt konkrét összeesküvés elméletek szintjén, például az Ukrajna elleni háborús uszítás, vagy Majdan-CIA. Meglátása szerint a cybertámadások és a hackelések felválthatják és tompíthatják a hagyományos hadviselést. A post truth világtól és a klasszikus, 20. századi propagandától az üzenetek sokfélesége és ezáltal a zavarkeltés különbözteti meg.

“Le kell ülni amásik oldallal, hisz ők ugyanazt hiszik rólunk, mint mi róluk.”

Veiszer Alinda pozitívabban látja a helyzetet, örvendetesnek tartja a komolyabb tartalmakat közvetítő influenszerek megjelenését “A szó végre visszanyeri eredeti jelentését”. Mint mondta, őt kétszer küldték el a munkahelyéről politikai okokból, de úgy véli, hogy a tudatos nézők az interneten meg tudják találni az általuk közvetített tartalmakat. Viszont veszélyesnek tartja, hogy a demokratizálódás során devalválódott a szakértelem, és érvek nélkül is leszólhatjuk mások megalapozott véleményét, mert megszűntek a szűrőink.

A beszélgetést a propagandamédiához kapcsolódó viszony meghatározása zárta. Míg D. Bányász Gergő úgy véli, hogy a másik oldal épp ezt gondolja a jelenlévőkről, mint ők róluk, addig Veiszer Alinda szerint fontos különbség van a 10 évvel ezelőtti kormányközeli sajtó és a mai között, és ennek mai működése nem ad okot arra, hogy elnézően viselkedjünk velük szemben. Az estet Erdélyi Péter gondolata zárta: „Nem gondolom, hogy van másik oldal. Nem gondolom, hogy az Origo valaminek az egyik oldala, aminek a másik oldala az Index.”