Van-e még értelme bíróságra járni a NER-ben?

Számtalanszor kérdezik tőlünk újságírók, nemzetközi szervezetek képviselői, hogy van-e még értelme ma Magyarországon pereskedni, nem járulunk-e hozzá ezzel a rendszer fennmaradásához? Természetesen van: sok olyan dolgot, ami egy jogállamban természetes, nálunk a bíróságon kell kikényszeríteni.

Tavaly 165 ügyben képviseltünk polgárokat és szervezeteket bíróságok, jogvédő fórumok előtt. Képviseletre vállalt ügyeink száma 2014 óta megduplázódott, tíz év alatt megnyolcszorozódott. Tehát azt gondoljuk, hogy a pereskedés az autokratikus körülmények között különösen hatékony jogvédő céljaink elérésére - mindig is foglalkoztunk pereskedéssel, de ez az elmúlt huszonöt évben soha nem volt olyan hangsúlyos, mint most.

Az autokráciában másként kell pereskedni, mint jogállamban. Jogállami keretek között az állam és a jogvédők együtt tudnak működni, mert egyetértenek abban, hogy minden ember egyenlő és szabad, a jogaik tiszteletben tartása és védelme pedig az állam elsőrendű kötelessége. Ha megszűnik a jogállam, a jogvédő kívül kerül a rendszeren: már nem a működési hibák kijavítására törekszik, hanem a jogállamiság hiányával szembesíti magát a rendszert. A TASZ-nál is megfigyelhető ez a szerepváltozás: az egyre nagyobb számú perrel magát a rendszert igyekszünk szembesíteni azzal, hogy nem felel meg a modern alkotmányos normáknak.

Ám a korábbiakhoz képest jobban át kell gondolnunk a pereskedést: olyan szempontokat is figyelembe kell vennünk, amiket jogállami körülmények között nem, vagy sokkal kevésbé kellene. Ilyen a per lehetséges társadalmi hatásainak értékelése.

A pereskedésnek viszont sok olyan előnye van, ami más jogvédő eszközöknek nincs, illetve a többi eszközzel együtt alkalmazva nagyon hatékonnyá teszi:

• Érthetővé és kézzelfoghatóvá teszi a nyilvánosság számára az alapjogok érvényesülésének hiányát. A jogvédőnek ügyfele, az ügyfélnek pedig neve, arca és története van, ami sokak számára átélhetővé teszi a jogsérelmet és azt, hogy mit szeretnénk a perben elérni. Többek között azért indítunk pereket, hogy megmutassuk a polgároknak, hogy milyen alapjogi igényekkel állhatnak elő, és milyen lehetőségeik vannak ezek érvényesítésére. Ezzel azt is el akarjuk érni, hogy minél többen követeljék a szabadságjogok érvényesülését.

• Együttműködést alakít ki a jogvédő és a szabadságjogokat fontosnak tartó polgár között. Az ügyfél magas színvonalú jogi szolgáltatást kap ingyen, a jogvédő pedig az ügyén keresztül elérheti jogi, politikai, kommunikációs céljait. A jogállam iránt elkötelezett polgárt megerősíti a tudat, hogy nem egyedül áll szemben a közhatalommal: ez hozzájárul a politikailag aktív, a rendszerrel szemben kritikus polgárok számának gyarapodásához.

• Segít helyreállítani a jogvédők közéleti megnyilvánulásainak legitimitását, amit a kormányzati lejáratókampányok megtépáztak. Bár a jogvédők ugyanazokat az alkotmányos értékeket képviselik, mint korábban, de a hiteltelenítésük miatt csökkent az álláspontjuk súlya a politikai diskurzusban. Ám ha a jogvédő álláspont bírósági ítéletekben is megjelenik, az cáfolja azt az állítást, hogy csak pár tucat ember, „javíthatatlan emberjogi harcosok falkáinak” „szépelgő handabandájáról” van szó.

• Megmutatja, hogy amit az autoriter hatalom a törvényekbe beleír, az nem feltétlenül jogszerű - azaz, hogy egy törvény is lehet jogellenes. Jobb, ha bíróság előtt tudjuk bizonyítani, hogy a hatóság önkényének utat adó gyülekezési törvény, a közérdekű adatigényléstől magas díjszabással eltántorító információszabadság-törvény, vagy a hajléktalan embereket szankcionáló szabálysértési törvény jogsértő, mintha csak elmondanánk mindezt. Nyilvánvalóvá tesszük, hogy hazugság azt állítani, hogy ezek a jogszabályok alkotmányosak, és azt, hogy osztatlan támogatás áll mögöttük, hiszen a bíróságok is szembemennek a kormányzati akarattal.

• Az egymásra építkező, átgondolt perekkel elérhető, hogy - minden politikai szándék ellenére - az alapjogok érvényesülését bíróságon ki lehessen kényszeríteni. Sok pereskedéssel foglalkozó jogvédő dolgozik azon, hogy az ügyfeleik jogsérelmét a bíróságokon ne akárhogyan, hanem alapjogi érvek mentén orvosolják. A beadványokban és a tárgyalóteremben úgy érvelnek, hogy a bíró az alapjogokat védelemben részesítő döntést érezze egyedül helyesnek. Sok ilyen ítélet hivatkozási alappá vált, a jogvédők így hatással tudtak lenni mások által kezdeményezett ügyekre, más bíróságok döntéseire is.

Bírói döntések nélkül ma Magyarországon nem nagyon érvényesülne a szabadság bizonyos élethelyzetekben: az információszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a sajtószabadságot, az egyenlő bánásmódot ma rendre bíróságon kell kikényszeríteni. Azoknak az újságíróknak, akik csak egy nyertes per után jutnak hozzá a munkájukhoz szükséges közérdekű adatokhoz, azoknak a tüntetésszervezőknek, akik csak egy bírósági felülvizsgálat eredményeképpen tarthatják meg a politikai gyűlésüket, azoknak a tüntetőknek, akiket azért akarnak megbüntetni, mert a tüntetésen leléptek a járdáról, azoknak a polgároknak, akiket csak bírósági ítélet véd meg a zaklató, bőrszínük miatti sorozatos igazoltatástól, most van szükségük a jog által nyújtott védelemre.

A cikk legelején említett dilemmáról, illetve arról, hogy a jelenlegi körülmények között mi a helyes jogászi magatartás, a Fundamentum emberi jogi folyóiratban bontakozott ki vita. Ehhez szólt hozzá Szabó Máté szakmai igazgatónk, aki cikkében a fentiekkel érvelt. Írása teljes terjedelmében itt érhető el.

(Illusztráció: Sang Hyun Cho from Pixabay)