Vele vagy ellene: hogyan viszonyul az államhoz egy jogvédő civil szervezet?

A TASZ nemrégiben felszólította a Nemzeti Választási Irodát (NVI), hogy szüntessen meg egy választási csalást megkönnyítő kérelmezési lehetőséget. Az NVI válaszolt nekünk, és lényegi változást kezdeményezett – de nem szüntette meg teljesen a kifogásolt eljárást. Mégis: egy állami szerv az utóbbi években szokatlan nyitottsággal fogadta kritikánkat. Miért örülünk az eredménynek, és mik a fenntartásaink? Mit árul el az eset a civil jogvédelem és az állam közti együttműködés elveiről és mai lehetőségeiről?

Mi is történt? Miért írtatok az Nemzeti Választási Irodának, és mi lett az eredménye?

A 2014-es országgyűlési választások előtt a névjegyzékekkel kapcsolatos kérelmeket – ilyen például a nemzetiségi választópolgárként történő regisztráció, vagy a lakóhelyünktől eltérő szavazókörbe történő átjelentkezés – az interneten bármiféle hitelesítés vagy előzetes személyazonosítás nélkül is be lehet nyújtani. Így néhány olyan személyes adatunk birtokában, amelyeket lépten-nyomon meg kell adnunk, bárki nagyon egyszerűen kérelmet nyújthat be a nevünkben. Mivel a kérelemben meg lehet adni a címet, ahová kiértesítenek minket a kérelem elfogadásáról, a visszaélésekre a csalás áldozatául esett választópolgár már csak akkor jöhet rá, amikor elmegy szavazni. A szavazókörben pedig közlik vele: csak nemzetiségi listára szavazhat, vagy nem is szavazhat az adott szavazókörben, mert átjelentkeztették máshová. Felszólítottuk tehát a Nemzeti Választási Irodát (NVI), amelynek feladata a választási eljárás alapelveivel – köztük a választások tisztaságával – összhangban a választások megszervezése, hogy szüntesse meg a választások tisztaságát veszélyeztető, személyazonosítást nélkülöző internetes kérelembenyújtást.

Dr. Pálffy Ilona, az NVI elnöke válaszlevelében ígéretet tett nekünk: rendeletmódosítást kezdeményez. A személyazonosítást nélkülöző internetes kérelembenyújtást ugyan nem tervezi megszüntetni, de gondoskodik arról, hogy a kérelem nyomán a névjegyzékben bekövetkezett módosításokról szóló értesítést ezentúl a (vélt) kérelmező állandó lakcímére is postázzák. Ez nagyon fontos eredmény. Az NVI a tájékoztatásunk nyomán felismerte a választási eljárás egyik hiányosságát, amely komoly veszélyforrás volt a választások tisztaságára nézve, és tesz is azért, hogy ezt a hiányosságot orvosolják.

És ez elég? Ti megelégedtek ezzel az eredménnyel?

Részben igen, részben nem. Kezdjük a jóval. Az ígért rendeletmódosítás után az esetleges visszaélések nem maradhatnak nyom nélkül. Ha pedig a kérelmezési eljárással való visszaélésre elég korán kerül sor, a módosításnak köszönhetően csalás áldozatául esett, ám arról értesült választópolgárnak még van lehetősége egy újabb kérelemben töröltetni magát a nemzetiségi névjegyzékből, vagy pedig visszavonni a nevében benyújtott átjelentkezési kérelmet. A TASZ felszólítására válaszul bevezetett, az állandó lakcímre kötelezően kézbesített értesítés tehát arra adhat garanciát, hogy a választópolgár akarata szerint élhessen választójogával.

Nem lehetünk azonban teljesen elégedettek. A csalás ellen elégséges garanciát kizárólag a személyazonosítást nélkülöző internetes kérelmezési eljárás megszüntetése nyújtana. Ha ugyanis az internetes kérelmezési lehetőséget kihasználva az esetleges visszaélők a választásokat közvetlenül megelőző napokban adnak be kérelmeket mások nevében, a visszaélésnek áldozatul esett választópolgárokat már csak a választások után értesítik postai úton arról, amit addigra már úgyis tudnak: hogy nem élhettek választójogukkal ott és úgy, ahogy ők akartak.

Akkor hol itt az áttörés?

A konkrét, részleges eredményen túl az NVI válasza egy fontos áttörést jelent az utóbbi évek TASZ és állam közötti együttműködésében. A TASZ figyelemmel kísért egy, az állampolgárok alapvető jogait – ezúttal a választójogot – érintő eljárást, tájékoztatta a közhatalom képviselőjét arról, hogy az eljárás nem ad kellő garanciát a választójog védelmére, és felszólította az illetékes állami intézményt, hogy biztosítsa a joggyakorlás biztonságát. Az NVI – az illetékes állami szerv – pedig nem zárkózott el az együttműködéstől, hanem ésszerű időn belül és érdemben megválaszolta aggályainkat, és ígérete szerint lépéseket kezdeményezett az eljárás biztonságának javítása érdekében. Vagyis: az állami szerv ezúttal nem vitatta jóindulatunkat, hanem tudomásul vette, hogy vele együtt az állampolgárok jogainak biztosítása a célunk, és érdemben megfontolta kifogásainkat és javaslatainkat. Ezenkívül az NVI elnöke a nyilvánosság előtt elismerte, hogy van mit javítani az eljáráson, és ennek megfelelő módosításokat ígért.

Ez az áttörés azért olyan jelentős az állampolgároknak és nekünk, mert egy jogvédő civil szervezet számára a jogvédelem egyik leghatékonyabb módja épp az állammal való együttműködés az állampolgárok jogainak védelme és fejlesztése érdekében. És épp ez az a módszer, amely az utóbbi időkben legkevésbé állt rendelkezésre. Az NVI levelünkre adott reakciója reményt jelent: az állam külső nyomásra olykor hajlandó tenni állampolgárai alapvető jogainak védelmében. Jogvédő szervezetként tehát a mostani, kezdeményezéseinkre a korábbiaknál jóval kevésbé nyitott politikai légkörben továbbra is van értelme az alkotmányosság nevében született kifogásainkkal és javaslatainkkal ahhoz fordulnunk, akinek az elsődleges feladata lenne jogaink védelme és biztosítása: vagyis az államhatalom képviselőihez.

Ilyen gyorsan beismerték a hibát? – A felismeréstől a tagadáson át az elfogadásig

Az állam persze nem mindig ismeri fel elsőre a hiányosságot, amellyel egy állásfoglalásban vagy felszólításban szembesítjük. Vagy ha fel is ismeri, az első reakció gyakran a hiányosság tagadása, jelentőségének kétségbe vonása. Ez így történt a mostani esetben is. Az első híradások még csak arról számoltak be, hogy az NVI nem talált kivetnivalót az általunk kifogásolt eljárásban. A nem szűnő sajtóérdeklődés miatt nyomás alá került intézmény azonban kénytelen volt átgondolni és finomítani álláspontját, végül pedig ígéretet tett a kifogásolt eljárás módosítására.

Természetes, hogy az állami szervek követnek el hibát, ahogy bárki más is – mint ahogy azon sem szabad mindig meglepődnünk, hogy a hiányosságok felismerése és orvoslása olykor időbe telik. A modern államok működtetéséhez nélkülözhetetlen bürokrácia szükségszerűen időigényes, rendszerint sokszereplős egyeztetéseket, illetve a kulisszák mögött szakértők bevonását követeli meg. Mindez azonban nem mehet az állampolgárok alapvető jogainak rovására. A jogvédő szervezet dolga épp az, hogy lankadatlan figyelemmel kísérje az állam tevékenységét, és figyelmeztessen, változtatásra bírjon, amikor észleli: az állam nem polgárainak jogait tiszteletben tartva jár el, vagy azokat nem biztosítja elégséges garanciákat nyújtva. Éppígy feladatunk az is, hogy nem szűnő nyomásgyakorlással rábírjuk az államot: az állampolgárok jogainak biztosításához szükséges változások ésszerű időn belül történjenek meg.

Jó, de Ti akkor most az állam ellen dolgoztok, vagy együttműködtök az állammal?

A kérdés félrevezető: az állammal való szembeszállás, és az állammal való együttműködés sem elsődleges célunk. Egy jogvédő szervezet célja minden esetben az állampolgárok alapvető emberi és alkotmányos jogainak védelme. A körülményektől – s ezen belül is főként a közhatalmat képviselők nyitottságától – függően van, amikor az állammal együttműködésben tudunk ezért a célért dolgozni. Sőt, tágabb céljaink egyike, hogy elérjük: a közhatalom minél hatékonyabban ellenőrizze és korrigálja saját magát a polgárok jogainak védelme és biztosítása érdekében, és ennek részeként legyen minél nyitottabb a külső forrásokból érkező információra, kritikára. Hiszen az állam dolga nem más, mint jogaink biztosítása és kiteljesítése: az állam erre való alkalmassága a jogállamiság elengedhetetlen feltétele.

Ugyanakkor van, amikor kellő nyitottság hiányában az állam ellenében, más eszközökkel – a sajtó, vagy nemzetközi szervezetek informálásával – kell nyomást gyakorolnunk. Ilyenkor sem elsősorban az állam ellen, hanem a polgárok jogainak védelmében dolgozunk. És van, amikor a különféle eszközöket egyszerre kell alkalmaznunk: vélhetőleg például az NVI is részben a sajtó nyomására mutatott nyitottságot javaslatunkra.

Mivel célunk az alapvető emberi és alkotmányos jogok védelme, ebből következik az is, hogy a TASZ jogvédő szervezetként teljesen pártsemlegesen folytatja tevékenységét. Működésünk során nem lehet szempont a pártszimpátia: akármelyik párt van kormányon vagy ellenzékben, a mi feladatunk a közhatalom rábírása a polgárok jogainak védelmére és biztosítására. Ebben minden kormányzat mutat hiányosságokat, és céljaink megvalósítása érdekében egyikkel sem vagyunk vagy lehetünk elnézőbbek.

Pártsemlegességünket jól kifejezi az NVI-nek címzett felszólításunk is. Egyrészt ugyanis az NVI– épp a választások tisztaságát védendő – nem egy kormányzati szerv, hanem független intézmény, amely felett kizárólag a törvény áll. Ebben az esetben különösen egyértelmű tehát, hogy akciónkat nem is vezérelhette semmiféle pártszimpátia vagy politikai érdek. Kritikánk, tevékenységünk egy pártfüggetlen, a politikán kívül- és felülálló intézményt célzott. Mégpedig azért, mert ez volt az állampolgárok egy alapvető jogának védelmében tehető leghatékonyabb lépés, és mi épp ezekért a jogokért állunk ki, nem pedig pártok mellett vagy ellen. Másrészt: a választójog csorbítása olyan kockázat, amelynek a választási eljárás hiányosságaiból következően minden választópolgár ki van téve, politikai nézeteitől függetlenül. Lépéseink tehát egy pártpolitikán felül álló intézményre irányultak, a változatos pártszimpátiával rendelkező állampolgárok jogainak védelmében.

Hogyan tovább? Most pezsgőztök és örvendeztek?

Az elért eredménynek örülünk, az NVI nyitottságát elismerjük, de látnunk kell: ami eddig történt, az egy pozitív változás kezdete, nem pedig a vége. Egyrészt továbbra is monitorozzuk a folyamatot, hogy lássuk: valóban sor kerül-e az ígért rendeletmódosításra. Ha igen, van-e még elég idő ahhoz, hogy az esetleges visszaélések ne fordulhassanak elő tömegesen a rendeletmódosítás előtt? Csak azután lehetett okunk az elégedettségre, hogy mindkét kérdésre igen rövid időn belül igennel válaszolhattunk. Hiszen az állampolgárok alapvető jogait nem ígéretek, hanem az e jogokat garantáló, kikényszeríthető jogszabályok védik.

Másrészt: bár az eredmény nagyon fontos, de – ahogy fentebb láthattuk – csupán részleges. Jogvédő szervezetként pedig nem tehetjük lejjebb a lécet: a cél az, hogy az állam maradéktalanul biztosítsa a polgárok alapvető jogait. Ennek érdekében folytatjuk tehát a megkezdett párbeszédet, és dr. Pálffy Ilona, az NVI elnökének válaszára reagáló újabb levelünkben a további változtatás, azaz a személyazonosítást nélkülöző internetes kérelembenyújtási lehetőség teljes megszüntetésének szükségessége mellett érvelünk.

Mráz Attila

Politikai Szabadságjogok Program

foto: compfight.com