A kormány az országgyűlés elé terjesztette a törvényjavaslatot, amely büntetné a horogkereszt, az SS-jelvény, a nyilaskereszt, a sarló-kalapács és az ötágú vörös csillag használatát. Bár ez eddig is benne volt a Büntető törvénykönyvben, de mivel azt az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette, és 2013. április 30-i hatállyal megsemmisítette, szükség lett új szabályozásra. A kormány célja ugyanis, hogy továbbra se lehessen büntetlenül önkényuralmi jelképeket használni.


Vajnai Attilát 2003-ban  önkényuralmi jelkép használata miatt elítélték Magyarországon, mert ötágú vörös csillagos kitűzőt viselt a Munkáspárt egyik rendezvényén. Vajnai a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult, mert úgy gondolta, hogy a magyar ítélet sértette a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Az EJEB megállapította a jogsérelmét, és kártérítést ítélt meg Vajnainak.

Az EJEB ítélete kimondta, hogy sérti az emberi jogok európai egyezményét, ha egy állam akkor is bünteti a jelképek használóit, ha azok nem egy elnyomó rendszer visszaállítását szeretnék elérni. Ez a konkrét ügyben azt jelenti, hogy a vörös csillag olyan többértelmű jelkép, amely nem csak a kommunista diktatúrákhoz kapcsolódik, hanem világszerte a nemzetközi munkásmozgalom szimbóluma is. A Vajnai-ügy kapcsán sokszor vádolták az EJEB gyakorlatát azzal, hogy míg a szélsőjobboldali eszmékkel szemben határozottan fellép, addig a szélsőbaloldali mozgalmakkal szemben megengedő. Erre cáfol rá a Fáber kontra Magyarország ügy, amely az árpádsávos zászló használatáról szól. Az árpádsávos zászló ma Magyarországon sokakat bánt vagy felháborít, az EJEB szerint mégis korlátozta a szabad véleménynyilvánítást, amikor a Fáber nevű panaszos nem használhatta a zászlót egy holokauszt megemlékezés százméteres körzetében. Ezeket az ügyeket azért fontos figyelembe venni a szabályozás kidolgozása során, mert ha az új tényállás nem felel meg az EJEB gyakorlatának, akkor a Magyarországon elítélt panaszosok a jövőben is sikerrel kereshetik az igazukat Strasbourgban. A javaslat jelenlegi szövege pedig nem felel meg ennek a mércének.

2000-ben az Alkotmánybíróság (AB) alkotmányosnak ítélte a magyar szabályozást, a strasbourgi Vajnai-ítélet hatására idén újra megvizsgálta a kérdést. Az új határozat megállapította az alaptörvény-ellenességet, mert a tényállás túlságosan tág körben és meghatározhatatlanul tiltja a jelképek használatát, a túl általános megfogalmazású törvényszöveg pedig nem felel meg a jogbiztonság követelményének.

A kormány javaslatában szereplő új tényállás kiegészül ugyan a korábbi szöveghez képest, ám ez a TASZ szerint továbbra is alapjog-sértő. Újdonság, hogy hangsúlyosabb szerepet kap a köznyugalom megzavarása. Példálózóan említi a szöveg az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát és kegyeleti jogát, melyek megsértése egyben a köznyugalom megzavarását is jelenti. Így a jövőben talán nem indulhat olyan eljárás, mint a TASZ ügyfelével szemben, aki egy jobbikos képviselő antiszemita beszéde ellen tiltakozva táblát tartott a magasba, amelyen egy antifasiszta jelkép, a horogkeresztet kukába dobó ember képe szerepelt. Mivel megjelent a tiltott szimbólum, a horogkereszt, így eljárás indult ellene. Ez az ügy jól mutatja, hogy egy rosszul szerkesztett jogszabály a jogalkotó szándékával pontosan ellentétes hatást vált ki. Az új tényállás az ilyen súlyos hibákat talán kiküszöböli, de még így is túlságosan korlátozza a szólás szabadságát.

A demokráciában folyó viták időről-időre sérteni fogják bizonyos emberek érzékenységét vagy megzavarják a köznyugalmat. Ilyenkor alapvető jogok kerülnek konfliktusba: a véleménynyilvánítás szabadságához és az emberi méltósághoz való jogok. A konfliktus megoldásához mérlegelni kell, hogy ezekben az esetekben melyik jog érvényesülése előbbre való. Lehetetlen egy olyan demokratikus közbeszéd kialakítása, amelyben minden résztvevő érzékenysége és a köznyugalom (ez az elvont és nehezen megfogható fogalom) is sértetlen marad. Politikai vitákban az egyéni sérelemérzet és a közhangulat megzavarása természetes dolgok, erre nem lehet válasz a büntetőjog bevetése.

Az önkényuralmi jelképek tabusításával nem oldhatjuk meg, hogy ne legyenek olyan emberek, akik azonosulnak a kirekesztő, embertelen eszmékkel. A probléma nem a szimbólum használata, hanem a mögötte álló értékrend terjedése. Ez oktatással, tájékoztatással, az önkényuralmi rendszerek borzalmainak megfelelő feltárásával és megvitatásával szorítható vissza. Van feladata az állami és politikai szerveknek, de az nem a büntetés, hanem a diktatórikus rendszerek egyértelmű és nyilvános elítélése. Ha a szélsőséges eszmék térhódítását csendben tűri a mindenkori hatalom, a helyzet nem fog változni.

A demokratikus jogállam szabályai mindenkire érvényesek Magyarországon. Azokra is, akik nem értenek velük egyet. A jog előírja, hogy mindenki tartsa be az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, hogy senki ne diszkriminálhassa a másikat azért, mert az roma, fogyatékos vagy más politikai nézeteket vall. Mivel ezek a szabályok azokra is kötelezőek, akik nem értenek egyet velük, számukra a szabad szólás az egyetlen eszköz, hogy kifejezhessék a véleményüket. A jogegyenlőség és a demokratikus szabályok csak akkor maradnak legitim módon kikényszeríthetőek, ha kritizálásuk mindenki számára megengedett. A szabályok feltétlen követése és a bíráló hangok elhallgattatása a diktatúrák sajátja.

Ha a véleménynyilvánítás szabadságával okozható károk már súlyosabbak az egyéni sérelemérzetnél, és nagyfokú gyűlöletet szítanak, akkor sem a nézetet képviselő szimbólum használatát kell büntetni, hanem a kiváltott hatás szerint kell megítélni a cselekményt. A gyűlöletbeszédet és a különböző gyűlölet-bűncselekményeket szigorúan szankcionálja a büntetőjog. Ezek a tényállások az alkotmányos keretek között korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, és védik mások jogait. Ezek a szabályok olyannyira népszerűtlenek a jogalkalmazók körében, hogy gyakorlatilag nem használják őket. A jóval enyhébb megítélésű garázdaság miatt indít eljárást az ügyészség, és garázdaságot megállapító ítéletet hoz a bíróság, amikor valójában gyűlölet-bűncselekmény történt. A jogszabályok megfelelő alkalmazása gátolná az elnyomó eszmékből táplálkozó erőszak terjedését.

A szimbólumok tiltása látszatcselekvés, ahogy egyes szavak tiltása sem vezethet eredményre. Minden megtiltott szimbólum helyére új lép. Az áldozatok emberi méltósága továbbra sem védett, míg a véleménynyilvánítás szabadsága jóvátehetetlenül sérül. A TASZ szerint a javaslat nem képes megvalósítani a célját, mi több, alapjog-sértő módon korlátozza a szólásszabadságot. Az alkotmányos megoldás az önkényuralmi jelképek használatának dekriminalizálása.

Dojcsák Dalma, a TASZ önkéntese